|
|
A jószívű
püspök
Szent Miklós
|
Megvárta hát, amíg Jézus befejezi
beszédét és aztán ezzel a
kérdéssel lépett eléje:
- Mester, mit kell tennem, hogy elnyerjem az örök
életet?
Jézus így válaszolt a
kérdésére:
- Tartsd meg Isten parancsait!
- Uram, - válaszolt nem kis büszkeséggel az
ifjú - eddigi életem során minden parancsot
megtartottam. Mit kell tennem ezenkívül?
- Ha tökéletes akarsz lenni, - felelte Jézus - add
el, amid van, árát osszad szét a szegények
között, azután jöjj és kövess engem!
Így szólt az Úr és a gazdag ifjú
elhallgatott. Lehajtotta a fejét és azt gondolta
magában: szétosztani a vagyonomat, lemondani a
gazdagság előnyeiről? Nem, ezt nem tudom megtenni. Mit
szólnának szüleim és rokonaim? Azt
hinnék, hogy megbolondultam. Ezzel szó
nélkül megfordult és eltávozott.
Az evangéliumban szereplő gazdag ifjú tehát nem
tudott lemondani a gazdagságáról. Ám nem
így Miklós püspök, aki szintén gazdag
szülők gyermeke volt. Ő azonban, amikor meghallota a
lelkében felcsendülő hívó szót: jöjj,
kövess engem, nem
ragaszkodott vagyonához. Mindenét
elajándékozta, hogy ezzel égi kincseket
gyűjtsön. Jótékonykodását azzal
kezdte, hogy a közelben lakó szegény ember
segítségére sietett. Három eladó
lánya volt, de hozomány híján nem tudta
őket férjhez adni. Mikor ezt a jószívű
Miklós megtudta, éjnek idején a szegény
ember házához lopózott és a nyitott ablakon
bedobott egy zacskó aranyat. Ezt a jótettét
még kétszer megismételte és így mind
a három lány férjhez mehetett. Mindezt titokban
tette, nem várt érte hálát és
köszönetet. Ebben utánozzák mindazok, akik
példájára ajándékot adnak.
|
|
|
