Meg-megtréfál az én Istenem,
A régi tromfot visszaadja:
Elszökik tőlem virradatra.
(Velem van egész éjszakán.)

Jön néha-néha egy jó napom,
Mikor egész valóját látom,
De soha-soha napvilágon.
(Velem van s mindig éjszakán.)

Olyan ő, mint az asszonyok:
Imádtatja nagyszerű lényét,
De elszalad, nehogy megértsék.
(Velem van s rossz az éjszakám.)

Az Istenem, tréfás Istenem,
Vajjon miért csak éji árnyék?
Fény-nyomában szivesen járnék.
(Velem van, de csak éjszakán.)