|
|
|
|
ÉNEKEK
|
|
ÁLL A GYÖTRÖTT ISTENANYJA (SZVU.65.)
Én szívembe jól bevéssed,
Szűzanyám, nagy szenvedésed
S az átvertnek sebeit,
S az átvertnek sebeit.
Gyermekednek, a sebzettnek,
Ki miattam szenvedett meg,
Osszam meg gyötrelmeit,
Osszam meg gyötrelmeit.
Add meg, kérlek, hogy míg élek,
Együtt sírjak mindig véled
S azzal, ki a fán eped,
Azzal, ki a fán eped.
A keresztnél véled állni,
Gyászban véled eggyé válni:
Erre űz a szeretet,
Erre űz a szeretet.
Dicső Szűze szent szűzeknek,
Hadd ízleljem kelyhedet meg.
Add nékem fájdalmaid,
Add nékem fájdalmaid.
Add tisztelnem, add viselnem,
S nem felednem, holt Szerelmem,
Krisztusomnak kínjait,
Krisztusomnak kínjait.
Sebeivel sebesítsen,
Szent mámorba részegítsen
Buzgó vérével Fiad,
Buzgó vérével Fiad.
Hogy ne jussak ama tűzbe,
Védj meg engem, drága Szűz, te,
Az ítélet ha riad,
Az ítélet ha riad.
Krisztusom, ha jő halálom,
Anyád szeme rám találjon
És elhívjon engemet,
És elhívjon engemet.
S hogyha testem porba tér meg,
Lelkem akkor a nagy égnek
Dicsőségét lelje meg,
Dicsőségét lelje meg.
|
|
|
