|
|
Szegénység, tisztaság,
engedelmesség: Assisi Szent Ferenc
|
Gazdag
posztókereskedő családból származik, fiatalságát ennek megfelelően a
pénz, a szórakozás bűvöletében töltötte. Egy betegség után a lovagi
pályára, a dicsőségre, a hírnévre kezdett vágyni.
1205. tavaszán csatlakozni akar a keresztesekhez. Fölfegyverkezik és
elindul, de Spoletóban egy látomás visszatéríti Assisibe. "Ferenc, ki a
nagyobb: az úr vagy a szolga? Akkor miért nem az úrnak akarsz
szolgálni?" Ferenc rendszeresen és hosszan imádkozni kezd. 1205. végén
San Damiano templomában a Megfeszített szól hozzá: "Menj és
építsd fel egyházamat, mely, mint látod, romokban hever!" 1206 tavaszán
a püspök előtt Ferenc mindenét, még ruháit is visszaadja apjának. Aztán
hozzálát, hogy Assisi környékén felújítson három romos kápolnát: a San
Damianoit, a Szent Pétert és a Porciunkulát, ez utóbbi fölé később
felépítik az Angyalos Boldogasszony bazilikát.
1208. február 24-én az evangélium hallgatásakor felfedezi hivatását az
evangéliumi életre. Ruházatát habitusra és kordára cseréli. Elkezd
prédikálni. Nyolc társa lesz.
1209-ben rövid életszabályt ír, amit III. Ince jóváhagy számukra. Így
kezdi: „A kisebb testvérek regulája és élete ez: kövessék a mi Urunk
Jézus Krisztus szent evangéliumát…” Egyszerűen összefűzött néhány
evangéliumi idézetet saját figyelmeztetéseivel. Ez maradt a Ferencesek
alapszabálya mind a mai napig. Ennek van a 800. éves évfordulója és ez
alkalomból jubileumi év az idei, 2009. esztendő. Ferenc és társai még
ekkor letelepednek a Porciunkulában. Ferenc kialakítja sajátos
életformáját, amelyben a prédikációs utak a hosszú magány időszakaival
váltakoznak, de mindkettő a testvéri közösség keretében.
1215. novemberében Ferenc részt vesz Rómában a IV. Lateráni Zsinaton,
majd 1219. őszén Ferenc elmegy a Szentföldre és találkozik
Melek-el-Kamel szultánnal. Fegyver nélkül hirdeti az evangéliumot. 1223
Karácsonyán, Greccióban felidézi Jézus születését, megrendezve a
betlehemi éjszakát. Innen ered az éjféli mise és a karácsonyi
jászol-állítás szokása.
1224. szeptember 14-én Ferenc La Verna hegyén hosszantartó imádság és
böjt után a Krisztus kínszenvedésének jegyeiben, a stigmákban részesül.
1225-ben betegsége súlyosbodik, szembaja lesz. Szenvedése közepett az
üdvösség bizonyosságát kapja. Ilyen állapotban írja a Naphimnuszt.
Többször is próbálkoznak gyógyításával, kevés sikerrel. 1226. májusában
megírja a Végrendeletet. Halála közeledtét érezve visszatér a
Porciunkulába, ahol október 3-án meghal. Másnap, 4-én eltemetik a Szent
György templomban, Assisi városában. 1228. július 16-án IX. Gergely
pápa szentté avatja.
1230. május 25-én földi maradványait átviszik a tiszteletére épített
bazilikába (San Francesco).
|
|
|
