"Az okos szüzek korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz."
Kétféle okosság van: a világ fiaié és az Isten fiaié.
A világ fiai sokszor okosabbak a világosság fiainál, mert
következetesen küzdenek, minden eszközt megragadnak és felhasználnak
céljuk eléréséhez. Nem szalasztanak el egyetlen alkalmat sem,
előrelátók és számot vetnek minden eshetőséggel. Tragédiájuk viszont,
hogy a cél, amire mindent feltesznek, illúzió. Pillanatnyi, tiszavirág
életű boldogságért fáradoznak, önmaguk megdicsőítéséért, amelyet soha
el nem érhetnek, s még amit megszereznek is, azt sem vihetik magukkal.
Ezért egész életük elhibázott.
A világosság fiai ellenben nem a cél meghatározásakor követnek el
végzetes hibát, hanem amikor elmulasztanak mindent megtenni e cél
érdekében. Még szánalomra méltóbbak, hiszen csak egy hajszál választja
el őket a győzelemtől. Mindent egy lapra tesznek föl, de ezt nem
érvényesítik életükben elég következetesen, a világosság fiaiként nem
maradnak meg a világosságban. Mert a világosság fenntartásához tartalék
olajra is szükség van, nélküle nem tart ki a mécses lángja a Vőlegény
megérkeztéig.
Szent Margit okos szűz volt,
mert nem elégedett meg azzal, hogy egyszer kimondott igenjével mindent
föltegyen a csalhatatlan reménységre, hanem ennek az igennek lángját
szüntelenül táplálta is az imádságnak és az irgalmasság cselekedeteinek
olajával. Az Úr Jézus szenvedéséről való elmélkedés átforrósította
szívét, őszinte imádsága az eucharisztikus színekben rejtőző Krisztus
és az ő keresztje előtt pedig az Úr iránti szerelemből végzett
jócselekedetekre indította.
S bár Isten gyermekeinek okossága a világ szemében balgaság, mégis ez a
világtól elzárt és Istenben elmerült apáca, a szívét a legfölségesebb
Úrnak ajándékozó királylány az ország ügyes-bajos dolgaiban, politikai
kérdésekben is meglepő éleslátásról tett tanúságot. Mert míg a világ
fiainak szeme elől sok-sok teendő eltakarja a lényeget, az a lélek,
amely az egy szükségesre figyel, annak fényénél is látja a dolgokat, a
maguk mélységes, Istenre mutató valóságában.
|
