|
|
|
|
BENEDEK
ELEK: A LEGSZERENCSÉSEBB ÓRA
|
Volt egyszer egy gazdag boltos, annak felesége és egy szép kicsi
leánykája. Egyszer, mikor a dajka éppen ringatta a leánykát, hallja,
hogy odakint az udvaron keservesen sír egy kisgyerek. Kiszalad, s hát
csakugyan ott fekszik az udvaron egy esztendősnek látszó fiúcska, nem
volt mellette senki. Fölkapja a dajka a gyermeket, beviszi a szobába.
Éppen akkor jő be a gazdája, s kérdi:
- Hát ezt a gyermeket honnét hozád?
- Ez bizony, instálom, odakint sírt az udvaron, senki lélek nem volt
mellette, s én behozám. Fogadja fiának az úr, elég gazdag, hál’
istennek.
- Jól van - mondja a boltos -, hát csak dajkáld ezt is, majd meglátjuk,
ha nagyobbra nevekedik, mi lesz vele.
Telik-múlik az idő, nevekedik egymás mellett a két gyermek: a fiú és a
leány, együtt játszadoztak, együtt tanultak, s egymást úgy szerették,
mintha édes testvérek volnának. Mikor aztán akkorára nevekedtek, hogy a
leány férjhez mehetett, a fiú házasodhatott, egyet gondoltak, egymás
nyakába borultak, s mondták egy szívvel:
- Te az enyém, én a tied, ásó, kapa s a nagyharang válasszon el minket.
Szépen kézen fogják egymást, bemennek a boltoshoz, s mondják, hogy mit
akarnak.
- Ohó, nem addig van az - mondja a boltos -, nem azért neveltelek fel,
hogy a leányomat neked adjam! Az én leányom gazdag leány, te pedig
szegény legény vagy.
Hiába könyörögtek a fiatalok, a boltos nem engedett. Azt mondta a
fiúnak:
- Egy föltétel alatt neked adom a leányomat. Nesze, adok neked egy
vaspálcát, nem bánom, ha addig mégy is, míg ez a vaspálca el nem kopik,
csak addig vissza ne fordulj, míg meg nem tudod, hogy ezeregy
esztendőben melyik a legszerencsésebb óra.
Elmegy a szegény fiú nagy búval-bánattal, ment hetedhét ország ellen, s
addig ment, mendegélt, míg a zöld császár országába nem ért. Gondolja
magában, elmegy a zöld császárhoz, s ha nem egyéb, beáll nála
szolgálatba. Fölmegy a palotába, egyenesen a császár színe elé. Kérdi a
császár:
- Hát te mi jóban jársz, fiam? Látom a képedről, hogy nagy bánatod van.
- Hej, hogyne volna, felséges királyom, mikor meg kellene tudnom, hogy
ezeregy esztendőben melyik a legszerencsésebb óra. Ugyan bizony, ha meg
nem sérteném, felséged nem tudja-e történetesen?
- Hát azt én honnét tudjam! - mondja a zöld császár. - Három hónapja
hadakozok a török császárral, három hónap alatt nem volt egy szerencsés
órám, honnét tudjam, hogy ezeregy esztendőben melyik a legszerencsésebb
óra? Hanem menj el a vörös császárhoz, ez soktudó ember, talán
megmondja neked. Ha elejébe kerülsz, kérdezd meg tőle azt is, mi az
oka, hogy a legszebb almafám már három esztendeje egy almát sem termett.
|
|
|
