|
|
|
Szent László legendái(Benedek Elek gyűjtése)
|
Szent
László király csudálatos dolgairól regélek most, olvassátok,
hallgassátok kegyeletes szívvel. Sem azelőtt, sem azóta nem volt a
magyarnak királya, aki véle vetekedhetnék vitézségben. És tündökölt az
ő lelkének tisztasága, nem volt azon egy mákszemnyi folt. Szent
életéért szerette az Isten, s valahányszor nagy veszedelem fenyegette a
kegyes szívű királyt és népeit: segedelmére küldé Isten az ő angyalait,
s népeivel együtt csudálatos módon megmenekedék.
Egyetlenegyszer
kényszerült megfutamodni a világhíres vitéz László király az ellenség
elől, mert egymagára maradt, s amint körülnézett, látta, hogy hiábavaló
nagy ereje, vitézsége: nem verhet le százakat egyedül. Érezte, hogy
szüksége van rá még a magyarnak (a fűszál is feltámadt ellene),
megsarkantyúzta hát kedves Szög paripáját, s nekivágtatott a tordai
hegyeknek.
- Utána! Utána! - ordították a kunok, hogy ég-föld zúgott az ordításuktól.
Ha
Lászlót kézre keríthetik, övék lesz a magyar föld: mind László után
vetették hát magukat. Véres hab vert ki a paripáján, már-már utolérték
a kunok. Még egy pillanat, s a magyarok aztán sirathatják Szent László
királyt.
- Ó, Uram, segélj! - fohászkodott föl László, szemét az égre emelvén.
S
ím, abban a pillanatban kettéhasadt a tordai hegy: László háta mögött
rettentő nagy hasadék tátongott. A kunok döbbenve állottak meg a
hasadék partján, tehetetlenül néztek erre-arra, hol kerülhetnének ismét
László nyomába, de amerre néztek, nagy hosszúságban húzódott a hasadék,
László meg csöndes, lassú léptekben mendegélt tovább, vissza az ő
népéhez.
Többet aztán nem is történt, hogy László a kunok előtt fusson. Mindig a kunok futottak őelőtte.
|
|
|
