|
|
|
|
Nagypénteki vértanú: Boldog Apor Vilmos
|
Aznap este a vacsora alatt az előtérből riadt női sikoly hallatszott
ki. Erősen ittas orosz katonák a pince előterében rejtőző fiatal nőre
bukkantak, és megpróbálták megerőszakolni. A lány azt kiabálta: „Vilmos
bácsi, Vilmos bácsi, segítség!” Erre a püspök fölszaladt a nagy pince
lépcsőjén az előtérbe, és „Hinaus! Hinaus! Ki innen! Ki innen!”
kiáltással követelte a katonák távozását. Az erélyes föllépés hatására
az orosz katonák a kijárat felé húzódtak, majd egyikük visszafordult,
és géppuskával szétlőtte a helyiséget. A püspököt három golyó érte,
megdöbbentően úgy, ahogyan keresztet vetni szokás: egyik a homlokát
súrolta, a másik a hasüregbe hatolt be, míg a harmadik a jobb karján
reverendája és inge kézelőjét lyukasztotta át.
Apor Vilmos az aula igazgatójára és titkárára támaszkodva, még saját
lábán ment le a nagy pince boltíves bejáratáig, majd összecsuklott. Az
orosz katonák közben eltűntek, így a nők mindannyian megmenekültek. A
püspök fájdalmai ellenére arról érdeklődött: mi történt a körülötte
állókkal?
Közben a megmenekültek közül többen is azt mondták:„Püspök atyánk, értünk tetted!” Ő kedvesen annyit válaszolt: „Nagyon szívesen.” Amikor titkára arról érdeklődött, hogy vannak-e fájdalmai, kezében rózsafüzért tartva ennyit mondott: „Hálát adok Istennek, hogy ilyen szép nagypénteket adott.” A szintén jelen lévő nővéreknek pedig azt mondta: „ha megmenekül minden nő, akkor érdemes volt”!
Papjai pokrócokkal letakarva hordágyra fektették, és kórházba vitték.
Útközben a püspököt sokszor ki kellett takarni, mert az orosz katonák
látni akarták, hogy nem valami nagy kincset rejtegetnek-e. Nem tudták,
hogy valóban milyen nagy kincset vittek a hordágyon! Valahányszor ezek
a katonák a püspök arcába világítottak, megáldotta őket, és egész úton
a kórházig a bűnösök megtéréséért imádkozott, így fohászkodva: „Istenem, ne tudd be nekik bűnül, mert nem tudják elvakultságukban, mit cselekszenek!”
A korházban petróleumlámpa fényénél azonnal megműtötték, s amikor
magához tért első kérdése az volt, hogy történt-e valamelyik nőnek
bántódása. Mikor meghallotta, hogy az oroszok többet nem tértek vissza
Püspökvárba csak ennyit mondott, „A jó Isten elfogadta áldozatomat.”
Apor Vilmost az orvosok minden igyekezetük ellenére sem tudták
megmenteni. Állapota húsvét vasárnapra vált válságossá. Ekkor meggyónt
megáldozott, mindenkit megáldott. Betegágyánál Jung orvos, Apor Gizella
a nővére, Somogyi Antal plébános és a nővérek állták körül.
Följegyezték utolsó szavait, amelyekkel a jó pásztor búcsúzott
nyájától, és üzent a papjainak „Még
egyszer üdvözlöm papságomat. Köszönöm szerető ragaszkodásukat, és
kérem, tartsanak meg emlékezetükben. Legyenek hűségesek az Egyházhoz,
hirdessék bátran az Evangéliumot! Segítsenek romjaiból fölépíteni
szerencsétlen magyar hazánkat! Vezessék vissza az igaz útra szegény
félrevezetett népünket! Fölajánlom összes szenvedéseimet engesztelésül
a saját bűneimért, de fölajánlom papjaimért, híveimért, az ország
vezető embe¬reiért és ellenségeimért.”
1945. április 2-án halt meg. „A jó Pásztor életét adja juhaiért”
mondta Mindszenty József bíboros Apor Vilmosra emlékezve. Bár a
Szentszék azonnal elkezdte a boldoggá avatási eljárást, de a kommunista
diktatúra ellenkezésének és a negatív politikai légkör hatására, azt
berekesztették. Csak 1990-ben folytatták, és II. János Pál pápa 1997.
november 9-én Rómában a vértanú boldogok sorába iktatta Apor Vilmos
püspököt.
|
|
|
