|
|
|
|
A lebegő minorita: Copertinoi Szent József
|
Copertinoban,
a nápolyi királyság egy kis falujában született szegénysorsú szülőktől.
Szelíd, magábavonuló természetű volt és kemény megpróbáltatásokat
kellett elviselnie. Később mondta, hogy a novíciátust ő már
gyermekkorában elvégezte. 17 évesen felvették a kapucinusok, de gyenge
egészsége és a munkára való alkalmatlansága miatt nyolc hónap múlva
elbocsátották. Utána, némi nehézségek után, szolgának felvette egy
minorita kolostor. Itt megtanult írni, olvasni.
Végül jámborsága miatt felvették a rendbe, méghozzá klerikusnak. 3 év
múlva, 1628-ban nem annyira tudása, mint inkább életszentsége miatt
pappá szentelték. Isten bámulatos karizmákkal ruházta föl engedelmes,
türelmes és alázatos szolgáját: extázisai órákig tartottak, levitációi (földről való felemelkedések) is gyakoriak lettek
szentmisék közben is, annyira, hogy sokan azt mondták: szerzetesi élete
felét a föld felett élte le. De a gonosz lélek is sokszor zaklatta,
néha látható alakban. Egyszer a protestáns János Frigyes herceg részt
vett szentmiséjén és látta őt elragadtatásban; ennek hatására két év
múlva katolikus lett.
Rendi elöljárói, hogy a néptömegek áramlását megakadályozzák, sokszor
áthelyezték eldugott kolostorokba. Az inkvizíció is vizsgálatokat
tartott több alkalommal, így Nápolyban, Rómában. X. Ince pápa egyik
kapucinus kolostorból a másikba helyeztette, végül 1657-ben került
vissza újra minorita rendházba, Osimoba. 64 éves korában lázban halt
meg. Utolsó szavai: "Keresztre feszített Jézusom, vedd magadhoz
szívemet és gyújtsd föl benne szereteted tüzét." XIII. Kelemen pápa
1767-ben avatta szentté.
A Szűzanya iránti gyermeki tisztelete mutatkozik meg a következő párbeszédben:
"Az én anyám önfejű. Hozok neki virágot, nem törődik velük; kedveskedek
neki cseresznyével, nem kell neki. Kérdezem hát, mit akar? S azt
feleli: A szíved kell nekem. Szíved hódolata az én eledelem."
|
|
|
