|
|
|
|
DOMOKOS
ZITA: NAGYANYÓKA MESÉJE
|
Egyszer
volt, hol nem volt, volt egyszer egy Nagyanyó, aki pont olyan nagyanyó
volt, mint valamennyiünk nagymamája. Pici volt és hajlott hátú, bár azt
mesélték róla, hogy fiatal korában magas volt és karcsú. De hát mese,
mese, meskete – bizonyára így is volt.
Ennek a nagyanyónak hét fia volt és hét lánya, és valamennyi gyerekének
szintén hét fia volt és hét lánya, ami azt jelenti, hogy összesen
százkilencvenhat unokája volt.
Valamennyien tömbházban laktak, ami azt jelenti, hogy összesen tizenöt
blokkban laktak, majd amikor a gyerekek gyerekei is felcseperedtek,
megnősültek, férjhez mentek, nekik is gyerekeik születtek, összesen
kétszáztizenegy tömbházban laktak, ami annyit tesz ki, mint a főváros
legeslegnagyobb lakónegyede.
Hát ez a nagyanyóka mindennap másik unokáját látogatta meg, csak
vasárnaponként maradt otthon. Így összesen százkilencvenhat napot
töltött az unokáinál egy évben, márpedig tudjuk, hogy egy év
háromszázhatvanöt napból áll, amiből ötvenkettő vasárnap. Így telt el
kétszáznegyvennyolc nap az évből. Maradt még száztizenhét nap, amiből
tizennégyet a gyermekeivel töltött, százhárom napjáról pedig senki sem
tudta, hogy olyankor mit csinál.
Ezen a százhárom rejtélyes napon hiába keresték nagyanyókát a
gyermekei, az unokái, sohasem találták otthon.
Csakhogy ez a százhárom nap nem egyfolytában telt el, nem ám, mert
akkor azt hitték volna, hogy nagyanyó elveszett. De egyik nap nem
találták, másik nap pedig megjelent valamelyik unokájánál.
Hiába ült össze tizennégy gyermeke, majd százkilencvenhat unokája is
tanácskozni, hogy leshetnék ki Nagyanyóka titkát. Hiába volt minden
kíváncsiságuk, minden agyafúrtságuk, Nagyanyóka úgy eltűnt előlük ezen
a bizonyos százhárom napon, mintha a föld nyelte volna el. Csak annyit
vettek észre, hogy egyik ilyen napon egy szép tarka tehén legelészett
békésen Nagyanyóka háza előtt; a másik ilyen napon meg egy egész ágyás
viola illatozott a bejárat mellett, amely azelőtt sohasem volt ott; és
a következő alkalommal sem találták. Mindent beborított a viola
csodálatos illata, és bár nem találták meg Nagyanyókát, mégis nyugodtan
tértek haza, még csodálkoztak is rajta, hogy lehet, hogy nem
nyugtalankodnak jobban Nagyanyóért.
|
|
|
