Útkészítés

   Vannak szép utak és kiábrándító megérkezések. Ennek tudatában írta Cervantes: "Az út jobb, mint a fogadók." Szinte sajnáljuk, hogy nem lassabban jártunk. Jobban is körülnézhettünk volna, több megállót iktatva utazásunkba. Túlzottan figyeltünk kitűzött célunkra, elhanyagoltuk az útközben felénk integető szépségeket. Mikor pedig megérkeztünk, a fogadó kitárta kapuit és mi csalódottan néztünk körül a képzelet díszeitől megfosztott valóság szobáiban.
   Miért említem mindezeket? Mert az egyházi év kezdete, az adventi idő ilyen utazáshoz hasonlítható. Karácsony felé tartunk, de megérkezésünk akkor mentesül a csalódástól, ha komolyan vesszük az utazást, ha megtöltjük táskánkat gazdagító élményeivel. Hányszor megkérdezzük messziről jött vendégünket: jól utaztál? Ezt akarja biztosítani Egyházunk, amikor Keresztelő Jánost választja kísérőnknek. Igaz, aszkéta alakja, kemény beszéde nem hízeleg a rábízottaknak és komoly követelményeket állít elénk. Ezek teljesítése azonban nélkülözhetetlen feltétele a boldogító karácsonyi megérkezésnek.