|
|
|
Fésűs Éva: A kismókus fél diója
|
Egyszer
egy kismókus talált egy fél diót. Az erdőszélén kistestvérével játszott
éppen, de a testvérke semmit sem tudott az egészről. A fél dió ott
pihent a fűben, és Mókus Péter, mihelyt észrevette, egy szót sem szólt,
csak zsebre tette. Azt gondolta, hogy olyan icipici az a fél diócska,
hogy ha még megosztja, alig marad egy falatnyi belőle. A testvérke
úgyis elfutott előre, mert pillét kergetett és vidáman kiáltott neki:
- Gyere már, Peti! Nézd csak, a szárnya milyen szép, sárga! És mennyi áfonyalevél van itt! ... Gyere no, adok valamit!
Gombát is szedett. Mosolyogva hozta, hogy jószívvel megossza. Mókus
Péter mélyen a földre nézett, úgy nem szerette ezt az egészet! Csak
nyelt, csak nyelt nagyot. Prémes kis zsebében szorongatta a diófalatot.
Majd később, egy óvatlan pillanatban, ha a testvérke nem néz hátra,
megeszegeti uzsonnára. A nap ragyogott, térdig virágban jártak, száz
roskadó mogyoróbokrot láttak, de a mókus csak a diót vigyázta. Ha
rágondolt, összefutott a nyála!
Megizzadt a bezárt mókustenyérke; a fél dió égette, mint a láng! Sehol
egy zugot nem talált, ahol nyugodtan bekaphatta volna, mert folyton ott
ugrált a kistestvére. Ezért a drága kincset mélyebbre süllyesztette a
zsebébe. Hát, amint mendegéltek, a fodros patakon ringott egy
nyírfakéreg. Mókusnak pompás csónak! Testvére hívta:
- Gyere, szállj be, Péter!
Ő meg csak duzzogott, állt zsebre dugott kézzel:
- Most nem, majd holnap!
Hogyne, hogy elveszítse közben a fél diót, vagy beejtse a vízbe, és valaki meglássa!
Beljebb az erdőben, egy szép tisztáson víg mókusok másztak egy
farakásra. Tizenöt szemfüles gyerek! A diót elővenni megint nem
lehetett, mert biztosan kértek volna belőle. Hát fogta, bundácskájába
szinte begombolta, és odaszorította a szívéhez. Oly drága volt kicsiny
gerezdje, hisz ő szerezte! A többi mókus hintázott vidáman, leugráltak
az ágat eleresztve. A testvérkéje is közéjük állt, csak Péter
gubbasztott magában. Dacosan leste, mikor tudná a fél diót megenni.
Kérdezték:
- Mi bajod?
- Ö .. ö .. ö .. semmi, semmi! - felelte búsan, és elszorult a torka. A
fél diócskát most a legmélyebb zsebébe tolta. Majd később eszi meg.
Azért sem ad belőle senkinek!
|
|
|
