|
|
DR.
GYÖRGY ATTILA: NAGYSZOMBAT
|
Azt a három napot, amit Jézus holtteste a sírban
töltött Isten "türelmetlen" szeretete ugyancsak
megrövidítette. Péntek délután
történt a temetés és a húsvét
hajnaláig tartó idő három nap
töredékéből adódott össze. Szerető
sietséggel lépett ki Jézus sötét
sírjából, hogy tanítványainak
szomorúságát mielőbb örömre
változtassa.
Ennek ismeretében nem csodálkozhatunk, ha
Egyházunk, mint Krisztus szerető jegyese, már
nagyszombaton megünnepli a halálon aratott győzelmet. Nem
véletlen tehát, ha már ma este megszólalnak
a nagycsütörtökön elnémult harangok, ha
örvendező alleluját éneklünk és a
föltámadást hirdető angyallal mondjuk: Föltámadt, nincs itt!
Olyan örömhír ez, ami eddig csak a mesék
birodalmából zengett felénk. Jézus azonban
nem Csipkerózsikaként feküdt a
sírjában, hanem valóságos halottként.
A valóságos halálból lép át a
valóságos élet világába és
megdicsőült testével hirdeti húsvéti
diadalát. Egykor a betlehemi barlang szája azt
kiáltotta világgá, hogy halandó
emberségünket magára öltötte Isten
Igéje. A húsvéti sír szája azonban
ennek az emberségnek öröklétbe
öltözését hirdeti. Amint ugyanis
értünk született, éppen úgy
értünk halt meg és értünk támadt
fel. Saját példájával hitelesítette
ígéretének reánk is vonatkozó
beteljesülését: Aki bennem hisz, ha
meghal is, élni fog.
|
|
|
