„Hiszek az egy, szent, apostoli anyaszentegyházban, hiszek egy Istenben, Mindenható Atyában….” – mondogatjuk, ahogy azt a hittanórán, a katekizmusból tanultuk. De mi az, amit igazán hiszünk? Bízol a Szentháromságban? Mit jelent az számodra, hogy Szentháromság? Egy misztérium?
Tanultuk, hogy ne próbáljuk megérteni, mert misztérium. Vagy itt van Isten megtestesülése, hiszel benne? Tudod, hogy muzulmán felfogásban ez egy botrány? Hogyan hiheted csak olyan egyszerűen, hogy ez az ember Isten? És egy kis darab kenyér szintén Isten! Miért hiszed ezt? Mert az egyház ezt mondta? Sajnos ez ma már nem elég. Ez ma már így nem működik. Nem mondhatod csupán: mivel az egyház ezt tanítja, ezért ezt hiszem. Hiszem, hogy Krisztus a Megváltó, mert ez a mi hitünk. Van valami okod ezen kívül arra, hogy ezt hidd? Ne feledd a középkori skolasztikus iskola egyik mottóját: „a minden értelmet kielégítő hit”, a „fides quaerens intellectum” nagy kincs! A hit intelligenciája manapság már nagyon fontos fogalom!
Ezért szeretem én magam annyira Teilhard de Chardin munkásságát. Ő megadta nekem azt a valóságos struktúrát, amelyben összekapcsolódik hit, tudomány, misztika, szociológia, biológia asztrofizika, stb.stb. Ez a megközelítés csodálatosan strukturálta az én saját hitvilágomat. Mert ha mindentől különválasztod a hitedet, nem leszel képes megbirkózni a mai kihívásokkal. Ma az emberi tudás különböző területeit átfogó, integrált látásmódra van szükségünk. Ha hited egy külön kalitkában van, életed valamelyik külön területén, annak csak egy külön sarkát foglalja el, napi munkád, kapcsolataid pedig egy másik kalitkában foglalnak helyet, akkor sajnos mindez nem működik.
Vigyázat! Nem arról van szó, hogy a hitet egy piramis tetejére akarjuk helyezni, ahogy azt a múltban tettük. Ellenkezőleg! A hit valahol élő módon a piramis szívében van.