|
|
|
Dr. Kerényi Lajos: Eljött, de még nincs itt, itt van, de még eljön
|
|
„Lilás sors állomásain
Vakult világba vész a cél.
Sikongnak könnyvonatjaink.
A füst fáradtan fojtogat,
pergő acélharagja fúj,
s mocsári őrületbe hull.
VALAKI MÉGIS RÁNK AKAD?
Talán azért mert fáj neki
Álmunk, a gyarló gyermeki.
Holczer József piarista atyánk remek adventi verse megsejtet valamit
abból a mélyre süllyedtségből, amit a Szentírás a világ bűnének (ős-
vagy eredeti bűn) következményeként így jellemez: értelmünk
elhomályosult, akaratunk rosszra hajló lett. A pápa a Hit és Ész című
enciklikájában így ír e drámáról: „Az
ember teljesen és abszolút módon független akart lenni a teremtőjétől.
Ősellenségébe minden további férfit, nőt bevont. A lélek szeme már nem
lát világosan. Az emberi ész lassan önmaga rabja lett.”
Mély lélektani okok miatt a vegetáció, vagyis földi túlélésünk
kegyetlen küzdelme, ön- és fajfenntartásunk véget nem érő folyamata
ezer és ezer torzulást szenved, sok boldogtalanságnak forrása, hiszen
Isten nélkül végül is minden „mocsári őrületbe hull”, amint fent
idézett költőnk mondta, és „vakult világba vész a cél.”
Az adventi idő sötétje is ezt a szomorú emberi szindrómát jeleníti meg.
Mi a sötétség? A tudatlanság, a sok hazugság, a szellemi képzetlenség,
az erkölcsi romlás, hit nélküli élet, családok szétesése, magukra
hagyott gyermekek könnyei, a depresszió, a félelem, a magány és
elhagyatottság, a szenvedések, a betegségek, a kilátástalanság és a
halál. Azért fájnak ezek, mert Alkotónk a boldogságra teremtett és
hívott minket. Valahol a lélek mélyén, annak ősélményeiben ott a
kiirthatatlan vágy a végtelen után, ahol nem kell félni, és ahol
szeretnek. Komolyan megalapozott tudományos és lélektani megfigyelések
is igazolják. Jung pszichiáter és pszichológus ősi nyomnak nevezi
ezeket, melyek hozzátartoznak az emberhez. Szó szerint így beszél: „Pácienseim
között egy sincs, akinek problémája ne vallási jellegű lenne. Abba
betegszenek bele, hogy elvesztették azt, amit az élő vallások híveiknek
megadnak. Nem is gyógyul meg senki, amíg el nem jut Istenhez, az élő
szerető Megmentőhöz.”
|
|
|
