|
|
|
Dr. Kerényi Lajos: Karácsony legszebb üzenete
|
Betlehem bezárkózott, szíve kővé keményedett a félelemtől.
Mert azokban a napokban összeíratta a népét a Császár.
Elengedték a láncról a kutyákat, nagy szelindekek futkostak a hóban,
dühösen szimatoltak, szűköltek mint a lelkiismeret.
Józsefnek fájt a lába, botjára támaszkodva baktatott
az érthetetlen éjszakában.
Az istálló felé, amely fölött már ott égett a Csillag.
A küszöbön megállt, hátrahőkölt a vastag trágyabűztől,
s tanácstalanul visszanézett.
Te már tudtad, hogy nincs segítség. Az emberek bezárták szívüket,
a Szeretet hiába könyörög, nem talál rajta rést.
Fájdalmak Emberét hozod világra nyomban, fájdalmak anyja vagy,
fájás nélkül szülő, amint a nyirkos szalmára lerogytál,
s öled végtelen távolából meghallottad a koldus Újszülött
didergő zokogását.
A
Fiú elküldi a Szentlelket. Mert tudja, hogy van esélye. Még ebben a
lelketlen, Istentől megfosztott világban is. Kimondhatatlan
sóhajtozásokkal szeret és kivár. Hiszen a mítosztalanított világban,
amikor már minden rideggé és gépiessé silányul, akkor a szeretetre és a
végtelenre szomjas emberek szíve felzokog. Segítségért, lélekért kiált.
Mostani pápánk, Ratzinger bíboros korábban így írt erről A mustármag
reménye című művében: „Az apróra
megtervezett, gépies világban az emberek
kimondhatatlanul magányosak lesznek. Majd ha Isten már egészen eltűnik,
megtapasztalják teljes és borzasztó szegénységüket. Akkor majd a hívők
kis közösségeit, melyek a Szentlélekkel eltelve sugároznak, mint valami
egészen újszerűt fogják felfedezni, mint reményt, ami őket is érinti,
mint választ, ami után titkon mindig sóvárognak.”
Íme: van,
nagyon is van esélye Istennek, mert nem sértődik meg, mert
kimondhatatlanul szeret. De karácsonyi üzenetében felkér bennünket,
hogy segítsünk neki. Minél több kis közösség sugározza az érthetetlen,
de boldogító szeretetet, a Szentháromság szinte extatikus
szeretetét. Mi is tegyük meg a magunkét: ne legyünk önzők és
ünneprontók ezen a szép
karácsonyon.
|
|
|
