2.) Az Európai Unióhoz való tartozás áttöri a fizikai gátakat és az országhatárokat. Így nekünk, "anyaországbélieknek" egyre könnyebb átsugároznunk lelkesedést, magyar öntudatot, intelligensen megélt és megfogalmazott kereszténységet. Megérzik a feléjük irányuló törődést és szeretetet. Természetesen mindezt nekünk kell fokozott mértékben feléjük ragyognunk. Mindez egységesülést, összekovácsolódást teremhet, mint édes gyümölcsöt. Szellemi, lelki, vallási, erkölcsi egységbe rendeződj, ó magyar!
3.) Nemzetközi igénnyé kezd válni az a jogos követelmény, hogy a népek tiszteletben tartsák egymás kultúráját, népi, vallási értékeit, egyedi identitásukat. Mindeddig ezeket ahol és ahogy csak lehetett rombolták, taposták, lejáratták, kigúnyolták. Az uniós törvények elfogadása újra "létbe" varázsolják ezeket, mint az alvó Csipkerózsikát. Feltámadást fogunk ünnepelni, mert a lelkek mélyén eltörölhetetlen a magyarság és a kereszténység-tudat. Úgy gondolom, hogy stílusos idézni Pilinszky János néhány verssorát:

"A zongorát befutja a borostyán,
s a gyermekkori ház falát
szétmaszatolja a naplemente
és mégis, mégis szakadatlanul
szemközt a leáldozó nappal
mindaz, ami elmúlt halhatatlan."
(Keringő című vers)

Gyönyörű, szinte misztikus távlattal fejezem be gondolataimat. Siegfried Lang egyik legújabb könyvének címe: A magyarság öt-seb titka. Arról elmélkedik az író, hogy ez az ország megkapta Jézus öt szent sebét, mint stigmát. Aki pedig stigmát kap, az tudja meg, hogy ez komoly küldetéssel jár. És ha ezt a küldetést teljesíti a magyar nép, előbb-utóbb orvoslódnak fájó sebei: a Trianon is.
Faxit Deus! Adja Isten, hogy ez mielőbb bekövetkezzék!