Amikor a táborhegyi jelenet után Jézus lejött a hegyről a három kiválasztott tanítvánnyal, Péterrel, Jakabbal és Jánossal, meghagyta nekik, hogy a hegyen történt eseményről senkinek ne szóljanak mindaddig, amíg ő a halottaiból feltámad. A tanítványok megtartották a titkot, de újra és újra „összedugták a fejüket”, és azon tűnődtek, hogy mit is jelent az, hogy feltámadás.
   Már az is különös volt nekik fenn a hegyen, hogy egyszer csak megjelentek az ezerkétszáz évvel előbb meghalt Mózes, és a nyolcszáz évvel előbb elragadott Illés dicsőségben, és fülük hallatára beszélgettek Jézussal elközelgő szenvedéséről. Ott feszült lelkükben a nagy kérdés: Ugyan honnan kerültek oda? Feltámadtak, és valahol újra éltek. Lázárnak feltámasztása után újra meg kellett halnia. Nekik nem, miért nem?
    Mi a megoldás? Hol a válasz? Idézem a nagy költőnek, Pilinszky Jánosnak szavait: „ Et resurrexit tertia die! És feltámadt a harmadik napon.” Igen Jézus az, aki feltámadt.
Ez a történés a világtörténelem legnagyobb és legboldogítóbb eseménye. Hiszen előre vetíti a mi jövőnket is. Életünk értelme az élet győzelme. És ezt biztosra vehetjük? IGEN!!! Hiszen:
    Kétezer éve tartja magát ez a hír. És: Jézus erőtere utolérhetetlen. Szárnyal, lendületbe hoz, reményt kelt. Betegágyon megvigasztal, értelmessé teszi a szenvedést. Legyőzhetetlen! Kétezer év óta nagyon sokan akarták már kiiktatni Őt a történelemből. A római császárok, a Napóleonok, a Hitlerek és a Sztálinok. Ők mind eltűntek, szinte semmivé zsugorodtak. Jézusnak viszont egyre nagyobb az erőtere.
     Jézus feltámadásának bizonyosságát legkézzelfoghatóbban a gyáva apostolok igazolják, akik mind kétségbeestek Jézus döbbenetes halála után. Mind elvesztették hitüket. Szétszéledtek, reménytelen szavakat mondtak. És íme: egyik napról a másikra, halállal sem törődő apostolai lettek a Feltámadottnak. Igen nagy élmény kellett, hogy érje őket. Így nyilatkoznak: Találkoztunk a feltámadt Jézussal. Érintettük, beszélt hozzánk, együtt evett velünk. Küldött bennünket hirdetni, hogy ő él. Lélektanilag csak így lehet megérteni ezt a hallatlan nagy fordulatot életükben. Később kivétel nélkül életüket is odaadták érte.
     Boldog, akinek már volt élménye a Feltámadottal, és reményteljes, vidám lélekkel tudja énekelni: „Krisztus feltámadott, halál fején tapodott. Égbe utat mutatott. Tudom, hogy feltámadok! Feltámadt Krisztus!” /Szvu. 88./