- Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy…
- Igen?
- Kérlek, ne zavarj, imádkozom.
- De te megszólítottál!
- Én, Téged megszólítottalak? Biztos, hogy nem! Csak imádkozom: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy.
- Ezt újra megtetted.
- Mit csináltam?
- Megszólítottál. Azt mondtad: Mi atyánk, aki a mennyekben vagy. És itt vagyok. Mit akarsz?
- Ezt nem gondoltam komolyan. Csak elkezdtem elmondani a reggeli imádságomat. Minden reggel elmondom a “Miatyánk”-ot. Végül mindig jól érzem magam. Úgy érzem, letudtam a kötelességemet.
- Jó, akkor mondd tovább!
- Szenteltessék meg a Te neved.
- Egy pillanat. Mire gondolsz?
- Ez azt jelenti, azt jelenti… Óh édes Istenem, nem tudom, mit jelent. Honnan is tudnám? Ez egyszerűen az imához tartozik. Különben is mit jelent?
- Tisztelt, szent, mindenek felett dicséretre méltó és csodálatos.
- Jól hangzik. Eddig sohasem gondoltam erre. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben úgy itt a földön is!
- Komolyan gondoltad?
- Hát persze, miért ne?
- És mit tettél ennek érdekében?
- Ennek érdekében? Semmit. Sokszor gondolkozom azon, milyen szép lenne, ha Te itt lent mindent a kezedbe vehetnél úgy, ahogy azt ott fent teszed.
- Talán nem vagy a kezemben?
- Na, ja, járok a gyülekezetbe.