Szeretnék újból mélyen hinni,
akár a gyermekévek mélyén.
De hol az a hit már? Hol keressem?
Májusi alkonyok homályán
ülni soká egy templom padján
s rekedt hangon, de énekelni
újból az angyalok dalát,
az "Üdvözlégy Máriá"-t.

Rekedten és reszelős hangon,
mert az évek során odalett
egykori tiszta hangom is,
melyen oly buzgón énekeltem:
"Jól tudjuk, május estelén
a földön is több lesz a fény
s zengőbb az angyalok dala:
Ó, üdvözlégy Mária."

Messzire tűnt már az a május
s éneke, az a szárnyaló.
Bizakodni a fényben, hitben?
Csak sötétség van a szívemben.
Pedig hinni szeretnék újból,
s oly erősen, mint akkor hittem.

Alkonyati templom homályán
elülni öreg templompadon
májusesti litániákon
s énekelni rekedten is,
bízva abban: csoda esik
s lelkemben is több lesz a fény,
több lesz a kedv, több a remény.