|
|
|
Magyar ifjak
védőszentje: Szent Imre herceg
|
Imre herceg kipirult arccal halgatta Gellért atya szavait. Az utóbbi
időben sokat szenvedett a szemérmetlen kísértések miatt. Néha még a
templomban is betörtek képzeletébe ilyen érzések és gondolatok. Nem kis
küzdelmébe került, hogy legyőzze őket.
Történt az egyik reggel, hogy hűséges bajtársa
kíséretében Veszprém városába lovagolt. Ez volt édesanyjának,
Gizellának kedves városa, ahol szép templomot építtetett Isten
dicsőségére. Történt az egyik este, amikor mindenki aludni tért,
Imre belópodzott a Szent Györgyről nevezett kápolnába imádkozni. Azt
kérte Istentől, adja tudtára, mivel nyerhetné meg leginkább tetszését?
A válasz nem maradt el. Egy belső hang ezt mondta:
- Gyönyörű dolog a tisztaság, a szűzesség. Ápold magadban ezeket az
erényeket és légy állhatatos!
- Én Uram, én Istenem! - imádkozta Imre herceg. - Szívesen teljesítem
kívánságodat, de adj erőt, kegyelmet megvalósításához!
Hogy ez a kérése meghallgatásra talált, annak bizonysága
egy kedves történet, amit életírói feljegyeztek. Azt olvassuk a Hegyi
beszédben, hogy boldogok a tiszta szívűek, mert látják az Istent. Így
volt Imre herceg egész életében. De nemcsak az Istent "látta", hanem
belelátott az emberek szívébe is.
Történt egyszer, hogy édesapjával, István királlyal a
pannonhalmi kolostorba látogatott. Fogadásukra felsorakoztak a bencés
szerzetesek és szeretettel köszöntötték királyukat és a trón örökösét.
István király előre engedte fiát, hogy ő köszöntse elsőnek a barátokat.
Ekkor érdekes dolog történt. Imre herceg nem egyformán csókolta meg
vendéglátóit. Az egyiknek több, a másiknak kevesebb csókot adott. Mikor
édesapja megkérdezte, hogy miért tett ilyen különbséget, ezt válaszolta:
- Mindegyik atyának annyi csókot adtam, ahány éve tisztaságot fogadott.
Móric testvért azért öleltem meg hétszer is, mert ő egész életében
tiszta, szűzi életet élt.
|
|
|
