Johanna Franciaországban, Domrémy-ben született 1413 vízkeresztjének napján. Analfabéta, de nem szegény családból származó parasztlány volt, az angol-francia százéves háború (1339-1453) idején cseperedett fel. A kislány gyermekkora folytonos rablások, vérengzések és rettegések közepette telt.
1425  nyarán, 12 éves korában egy látomásban meghallotta a szentek hangját, akik arra buzdították, hogy szabadítsa fel Franciaországot a százéves háború borzalmai alól. Küldetésül kapta, hogy a trónörököst tegye fölszentelt királlyá és tisztítsa meg az országot az angoloktól. Az Úr különleges figyelmességgel a korabeli Franciaország három legkedveltebb szentjét adta Jeanne mellé vezetőnek: Szent Mihály arkangyalt, Alexandriai Szent Katalin és Antiochiai Szent Margit vértanút, valamint élete néhány válságos pillanatában Gábriel arkangyalt. De többször nyújtotta ki feléje karját a mennyből és fogadta lányává a Szűzanya is. Látomásaiban a szentek Isten leányának szólították, s buzdították, hogy legyen jó. Majd miután lelki élete kellőképp elmélyült, tudatták vele konkrét feladatát, mely minden látszat ellenére korántsem politikai jellegű volt. Amint maga Jeanne hangoztatta, ő Franciaország igazi királyáért, Jézus Krisztusért indult harcba: VII. Károly, akit meg kellett koronáznia, az országot csak kommendába (letétbe) kapja, s csupán képviselője az ország igazi Urának, Krisztusnak.
VII. Károly mélyen vallásos volt, naponta gyónt és háromszor hallgatott szentmisét mindvégig térden állva, s minden ünnepen szentáldozáshoz járult. Jeanne hivatásának elbírálását az egyház tekintélyére és tapasztalatára bízta, s fölkérésére Poitiers-ben hat hétig vizsgálták Jeanne szavahihetőségét. A próbák között szerepelt többek között ez is: egy áldozás alkalmával a papnál két ostya volt, egyik konszekrált, a másik nem. A pap az utóbbit nyújtotta a szűznek, aki ezt mondta: "Ez nem ami Urunk Megváltónk Teste. Ő a másik ostyában van." Abban ugyanis, amelyet a pap elrejtett. A doktorok arra a véleményre jutottak, hogy Jeanne alázatos, istenfélő, becsületes, egyszerű és mindenestől jó, s mivel azt állítja, hogy Isten Orléans alatt fogja őt jellel igazolni, igenis oda kell küldeni, nehogy az elutasítás a Szentlélek kegyelmének elutasítása legyen. Így aztán Károly egy kis csapat élére rendelte őt, melynek feladata az volt, hogy fedezze az élelmiszer eljuttatását az ostromlott Orléans-ba. És a szállítmány eljutott a városba. Jeanne megjelenése - akit most már mindenki csak "a szűz"-nek (la Pucelle) hívott - lángra lobbantotta a hitet a város csüggedt lakóiban, fölrázta a fáradt és félénkké vált katonákat. Háromnapos harc után, 1429. május 8-án Orléans megszabadult az angoloktól.
Eztuán Johanna továbbra is francia földön harcolt az angolok seregei ellen és Reims-ben sikerült megkoronáztatnia VII. Károlyt.
1430. május 23-án Johanna a luxemburgi herceg foglya lett, aki 10.000 frankért - az akkor óriási vagyonnak számított - átadta az angoloknak. Eretnekség miatt bíróság elé állították, a per 1431. márciustól májusig Rouenban folyt le a párizsi egyetem 53 doktora, valamint a domonkos inkvizítor előtt. 1431-ben máglyahalálra ítélték, amelyet 1431. május 31-én hajtottak végre. Amikor Rouen régi piacterére értek, az elítélt letérdelt, mindenkitől bocsánatot kért, bíráitól és elítélőitől is, és hangosan ajánlotta lelkét Istennek, a Szent Szűznek, Szent Mihálynak, Szent Katalinnak és Margitnak. Feszületet kért. Egy angol katona két gallyat kötött össze feszület gyanánt, amit Jeanne a keblébe rejtett, s az végig vele volt. Amikor a máglyát meggyújtották, nagy szóval fölkiáltott: "Jézus! Jézus!"
III. Callictuts pápa 1455-ben ügyében perújrafelvételt rendelt el; Johannát teljes egészében rehabilitálták. 1909. április 11-én boldoggá, 1920. május 16-án szentté avatták. 1944. május 13-án XII. Pius Franciaország második patrónájának nyilvánította.
Szent Johannát fegyverzettel, egy zászlóval a kezében ábrázolják. A távíró-hivatalnokok és a rádió kezelők védőszentje. Franciaország patrónusa. Nevének jelentése: "Isten irgalmas volt", "az Úr ajándéka".