Nem arról kell beszélnem, mekkora kegyelmeket kaptam időnként az Úrtól, hanem arról, hogy általában a nekem tetszővel ellentéteset teszem. Követem a számomra kijelölt tervet, nem mert olyan elbűvölő, hanem mert ezt kell tennem a Szeretetért.
„De atya, lehet színészkedni Isten előtt? Nem képmutatás ez?” Légy nyugodt: elérkezett a pillanat, hogy az isteni nézők előtt mutasd be ember alkotta színdarabodat. Légy erős, mert az Atya, a Fiú és a Szentlélek nézi játékodat! Tégy mindent Isten iránti szeretetből, hogy tetszésükre legyél, még ha áldozatot kíván is!
Milyen szép Isten lantosának lenni! Milyen nagyszerű a Szeretetnek komédiázni, áldozatot hozni anélkül, hogy személyes megelégedettségünket keresnénk. Csak az Atyaisten tetszésére, aki játszik velünk! Állj az Úr elé, és valld meg neki: „Nincs semmi kedvem megtenni ezt a dolgot, mégis fölajánlom Neked.” Aztán tedd meg szívből, még ha mindezt színjátéknak is gondolod.
Áldott színjáték! Biztosítalak, hogy nem képmutatás, mert a képmutatóknak színlelésükhöz emberi közönségre van szükségük.