Zarándoklatunk következő állomása "a szentek földjén", a napfényes Itáliában található.
A 200 ezer lakosú Padova nem számít nagy városnak Olaszországban, szentjei révén mégis nagy hírnévre tett szert. Többek között a szegények védőszentjének, Páduai Szent Antalnak sírja található itt.
A legenda szerint Padovát a trójai háború egy hőse - Odüsszeusz bajtársa - Antenor alapította. A valóság persze egy picit másképpen fest.
Padova egy szegény halászfaluból fejlődött gazdag várossá. Az első régészeti és tárgyi emlékek körülbelül a Kr.e. X. századból kerültek elő. A római korban Patavium néven tartották számon a Brenta folyó menti várost. A Római Birodalom bukása után a lombardiai Agiluf király uralma alá került, amely sajnos visszavetette a fejlődést. A városnak csak Kr.u. 1000 körül sikerült visszaszereznie régi hírnevét, majd szabad városállamként Rőtszakállú Frigyes oldalán harcolt. 1405-ben a szomszédos gazdag kereskedőváros, Velence uralma alá került. A Velencei Köztársaság bukása után egyik nagyhatalom után a másik nagyhatalom kezére került: először a franciák, majd a Habsburgok hódították meg a várost és régióját. Végül a porosz–osztrák–olasz háborút lezáró prágai békeszerződés, majd az ennek nyomán 1866. október 3-án Bécsben aláírt olasz–osztrák békeszerződés Olaszországnak ítélte Friuli és Veneto tartományt, Padova és Velence városával együtt.
Padova kultúrális téren gazdag történelmet tud felmutatni. A város ókori és középkori jellégét mind a mai napig megőrizte. A XIII. században alapított Padovai Egyetemet Európa első egyetemi között tartják számon, amely büszkén hirdeti, hogy a köztudatban "sötét középkorként" nyilvántartott korszak nem is volt oly sötét, hanem számos téren rendkívül nagy fejlődést tudott felmutatni. Hírnevét olyan nagy nevek fényezik, mint Nicolo Copernico, vagyis Kopernikusz és Galileo Galilei. A városközpont legszebb nevezetességei közé tartozik a Piazza dei Signori, magyarul az Urak Tere, ami nem más, mint a főtér Padovában. Másik nevezetes tér a Prato della Valle (képet itt találnak), ami Európa egyik legnagyobb tere, sok szoborral, zöldellő fákkal és hívogató zöld gyeppel. Érdemes említést tenni a város botanikus kertjéről,  amely az egyik legrégebbi ilyen jellegű európai intézmény: a velencei Szenátus rendeletére 1545-ben hozták létre gyógynövények termesztésére. A kertben számos ritka és régi növény található: például „Goethe pálmája”, amit 1585-ben ültettek és még Goethét is megihlette. A város nevezetességei közé tartozik a XIII. században épült Szent Antal Bazilika (fényképet ide kattintva láthatnak). E helyen őrzik Páduai Szent Antal földi maradványait. A hagyomány szerint aki megérinti a Szentet és kíván valamit, teljesülni fog kívánsága. A Bazilikát díszitő gyönyörű bizánci kupolák és minarethez hasonló harangtornyok összképét az árkádos udvarok teszik harmonikussá.
Padova város védőszentje Páduai Szent Antal, illendő a világhíres szentről is megemlékezni néhány gondolattal.