Jézus a mennybe felment. Nincs itt. Itt volt. Most hol van? Már a tudomány is szükségesnek tartja, hogy más dimenziókat is feltételezzen. Sőt ezeket úgy tűnik: kiszámítja, igazolja. Biztos, hogy van súlytalansági tér. Aztán van téren és időn túli dimenzió. Egy fizikus mondta: ha egy másik, tőlünk különböző dimenzió jelzést küldene a mi dimenziónk felé, nem tudnánk vele mit kezdeni. A mi mérőeszközeink, megtapasztaló képességeink nem tudnák azt jól értelmezni, foghatóvá, megérthetővé tenni.
HACSAK: nem jönne onnan valaki tanú, aki a mi nyelvünkön, a mi képanyagunkba öltöztetve hírt adna róla. A túlvilágról, a halál utáni létről mindig volt fogalma az emberiségnek. Az ősemberek barlangjaiban található ábrázolások, jelképek utalnak erre. (Pl. páva ábrázolás.) A megholtak szájába tett pénzek, a melléjük fektetett ételek, fegyverek: erről beszélnek.
Az ember mindig tudta, hogy valami következik a halál után. Ezért várt minden időben onnan valakit. És jött valaki!!! Hatalmas belépő a történelembe az övé. Az eljövetele előtt örvénylő év százezrek már róla beszélnek a hiteles jövendőlésekben. Ezek hitelesek, mert beteljesedtek egy istállógyereken. Az istállógyerek is történelem, a vele történtek is. A mennybemenetele óta eltelt kétezer éve is történelem. Senki más, sem Buddha, sem Mohamed nem mondhatta el, amit ő: ha nem hiszitek, amiket mondok: hogy Atyám és én egy vagyunk, hogy az Atya házában sok hely van, és én ott helyet készítek nektek, akkor olvassátok a régi írásokat, azok rólam szólnak, rajtam teljesedtek és igazolnak engem.
Ez az igazolt Jézus, aki egy másik dimenzióból jött: káprázatos híreket hozott onnan: a nagy Valakinek, az Alkotónak, a Beprogramozónak határtalan szeretetéről. Elmondta, hogy nincs elveszett ember, hiszen mindenki halhatatlan csoda. A halálkor csak a hangszert kell leadnunk, a művész él tovább a tér és időn túli titokzatos dimenzióban, melyet sem szem nem láthat, fül nem hallhat, értelem elképzelni nem tud. Majd aztán visszakapjuk a hangszert is halhatatlannak, romolhatatlannak. Mindezekre a csodálatos hírekre nekünk válaszolnunk kell valahogyan. Úgy tűnik, a tényeket szemlélve nem megalázó, sőt emberi méltóságunkat bontakoztató mindazoknak az elfogadása, amiket Jézus mondott. Ez az elfogadás igazában a HIT. Igaz égi adomány ez, mégis az alapokat nekünk kell előkészíteni figyelembe véve a körülményeket, és kialakítva magunkban a kedves nyitott, gyermeki lelkületet.

Vissza az Elmélkedések oldalra   Következő oldal