Természetesen XVI. Benedek brit útjának sikere nem jelenti azt, hogy az ország visszatért a keresztény gyökerekhez – írja elemzésében Samuel Gregg, az Acton Intézet kutatási igazgatója. Inkább arra mutatott rá, hogy a mai Nagy-Britannia Európa egy lehetséges, ám lehangoló jövőjét reprezentálja.
A szerző idézi Jonathan Sachst, a brit főrabbit, aki a pápával is találkozott, és aki a Timesban írt egyik cikkében úgy fogalmazott: akár elfogadjuk, akár nem a „szétszakadt társadalom” („broken society”) fogalmát, be kell ismerni, hogy nem megy minden jól Britanniában. 2008-ban a brit újszülöttek 45 százaléka házasságon kívül született, 3,9 millió gyermek szegénységben él, a 15-24 éves korosztályban a halálozások 20 százaléka öngyilkosságnak köszönhető, és 2009-ben 29,4 millió antidepresszánst vettek be az emberek, ami az 1985-ös szint 334 százaléka.
Amint Samuel Gregg fogalmaz: ezek a gyümölcsei egy mélyen szekularizált, über-utilitarista kultúrának, amely a kereszténységet csak addig tolerálja, amíg az nem kérdez rá ennek az igazságról és jóról, hibáról és rosszról nem beszélő társadalomnak a koherenciájára.
XVI. Benedek olyan katolicizmust szeretne örökül hagyni, ami „kreatív kisebbségként” biztosítja Európa jövőjét – írja Samuel Gregg. Ehhez olyan katolikusokra és keresztényekre van szükség, akik nem hajtanak térdet az militáns szekularizmus és a politikai korrektség előtt. A pápa által sokszor használt kifejezés – „kreatív kisebbség” – egy angol történésztől, Arnold Toynbee-tól származik (1889-1975), aki a történelemről írt nagy munkájában a civilizációk életéről szólva azt írta, hogy a civilizációk sokkal inkább belső hanyatlás miatt omlanak össze, semmint külső támadás következtében. Azaz nem meggyilkolják őket, hanem öngyilkosok lesznek.
A „kreatív kisebbségek” azonban – mint Toynbee írja – proaktívan reagálnak a civilizációs krízisre, aminek következtében az adott civilizáció tovább nőhet. Ilyen proaktív reakció volt az egyház válasza a Római Birodalom ötödik századi összeomlására. Az egyház ebben a krízisben azon igyekezett sikerrel, hogy megőrizze a Róma, Athén és Jeruzsálem bölcsességét és törvényeit. A nyugati civilizáció nem csupán megmenekült, de gazdagodott is – véli Toynbee.