|
|
|
|
GRIMM
TESTVÉREK: A CSILLAGRUHA
|
A
lányka megszánta a koldust, levetette gyorsan a cipőjét, és nekiadta.
Meztéláb ment tovább, de már így, cipő nélkül, ruha nélkül, nem akart
tovább az úton menni, letért hát, be egy erdőbe.
Közben beesteledett, leszállt a sötétség. Megy a lányka az erdőben,
egyszer csak hallja, hogy valaki sír, siránkozik a fák közt:
- Jaj nekem, boldogtalannak, egy árva ing nem sok, annyim sincsen,
amivel fázó testemet fedezhetném!
A lányka nem is nézte, ki az, mi az; gyorsan lehúzta magáról az egy
szál inget, amije volt, s odaadta annak a szegény siránkozónak. „Úgyis
sötét van, nem lát senki, ellehetek ing nélkül is” – gondolta.
Azzal fölpillantott a magasba; látta, hogy egyik csillag a másik után
gyullad ki az égen. Aztán mintha az ég megmozdult volna, mintha egy
kicsit megrázta volna magát; és a következő pillanatban elkezdtek
zizegve hullani a csillagok, s ahogy hullottak, mindjárt össze is
fonódtak, s a lányka, aki mindenét elosztogatta, egyszerre csak ott
állt tetőtől talpig fényesen, zizegő, csillogó csillagruhában. A
derekán pedig csillagkötény volt, és a csillagkötény zsebében egy
halomnyi csillagokból való drágakő; és a kislány soha többé nem látott
ínséget, s holta napjáig gondtalanul élt a csillagpénzből.
|
|
|
