Most, mikor sokan számot vetünk az elmúlt esztendővel, és reményekkel nézünk az újévbe, tűnő-múló fogadalmak helyett érdemesebb komoly elhatározást tennünk: itt az idő, hogy elinduljunk Isten útján, azon a bizonyos szűk úton, ami a mennyországba vezet.
   Ne féljünk elindulni ezen az úton, nem leszünk egyedül: „S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.” (Mt 28, 20) - olvasható az evangéliumban. Ha valahol megakadunk, ne keseredjünk el! Minél jobban törekszünk az úton maradni, annál több kegyelmet, lehetőséget kapunk Istentől, hogy megdicsőíthessük az Atyát. Hiszen Jézus megmondta: „Minden szőlővesszőt… … amely gyümölcsöt hoz, megtisztítja, hogy még többet  teremjen.” (Jn 15, 2) Tehát minél jobban kinyílunk Isten felé, minél jobban szeretünk, Isten annál jobban segít nekünk kegyelmével, annál inkább megtelünk Szentlélekkel és lesz erőnk, lesz alkalmunk folytatni. Onnan ismerni meg, hogy helyes úton járunk, hogy újabb és újabb lehetőséget kapunk Istentől szeretetünk és életünk kiteljesítésére.
   Nem kell messzire menni jó példáért. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy Kerényi Lajos atya a plébánosunk. Mit is tett Ő? Néhány fiatalt maga köré gyűjtött és kiscsoportos beszélgetést, elmélkedést szervezett. És mi lett belőle? A Nagymarosi Ifjúsági Találkozó, ami ma már a magyar keresztény ifjúság egyik meghatározó Istenélménye. Felhozhatnám példaként az Egerszalóki Ifjúsági Találkozót, de akár plébániánkat is, ami kívül-belül felújítva, új orgonával pompázik. Feleleveníthetem, hogy Lajos atya milyen régóta, milyen lelkesen látogatja az elesett betegeket a kórházakban. Dolgozott a sátán, szembesült problémákkal? Igen! Ám mesélte, hogy az ÁVO székházból egyenesen visszament a kórházba, hogy befejezze a beteglátogatást. Ma Lajos atya az egyik legaktívabb kórházlátogató pap, lelkes fiatalokkal körülvéve.
A semmiből felépített mennyi mindent! Isten végig ott állt mellette és csak adta, adja neki az újabb és újabb lehetőségeket, kegyelmeket, hogy kiteljesedjen életműve.
Befejezésül megemlítem azt a vers formájában ismert történetet, amelyben egy ember végignéz élete útján és látja, hogy két lábnyom vezet végig, kivéve azokat az időket, amikor nagy nehézségek érték. Meg is feddi az Urat: „Bizony mindig mellettem, voltál, kivéve akkor, amikor a legnagyobb szükségem lett volna segítségedre, hogy mellettem állj!” Jézus így felel: „Életed nehéz szakaszaiban, ahol csak egy lábnyomot látsz, ott is veled voltam. Ölembe vettelek és úgy vittelek át azokon az élethelyzetekben, ahol saját erődből nem bírtál volna.”
   Kívánom minden kedves keresztény testvéremnek, hogy ez új esztendőben Isten kegyelmében és szeretetében eltelve rátaláljon az örök életre vezető keskeny útra és legyen bizalma, bátorsága haladni rajta kéz a kézben, Jézussal!