A címben szereplő mondat Pio atya szájából hangzott el. Ez természetesen nem hivatalos kinyilatkoztatás, de mindenesetre biztató jövőképet vetít elénk.
A hétvégén történelmi lehetőséget adtunk Magyarországnak. Csodálatos távlatok, nagyszerű kibontakozás előtt nyílt tér hazánk számára. De ne feledjük: ez még csak a kezdet! Sok-sok munka van előttünk: mindannyiunk, az egész nemzet előtt.
Társulva Váci Mihály szavaihoz, ne legyünk csodavárók, ne legyünk farizeusok! Ne csak beszéljünk a jobb jövőről! Mi tudjuk, hogy a siker rajtunk is múlik. Magyarország sikere közös sikerünk!
Mindannyiunknak megvan a helye a társadalomban és ott kell helytállnunk, a tőlünk telhető legnagyobb buzgósággal segíteni ezt a munkát. Minden ember egyformán értékes, minden ember számít. Isten mindenkit különös figyelemmel szeret.

Pio atya az alábbi szavakkal folytatta Magyarországra vonatkozó "jóslatát":
"Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!"
A hétvégén nem a politika, nem egy párt nyert, hanem Isten. Magyarország Nagyasszonya, akinek oltalma alá ajánlotta Szent István király országunkat nem felejt el minket, mi se feledkezzünk meg róla.
Mindszenty József, Magyarország hercegprímása esztergomi székfoglaló beszédében, 1945. október 7-én imahadjáratot kezdeményezett: „Legyünk most az imádság nemzete. Ha újból megtanulunk imádkozni, lesz honnét erőt és bizalmat meríteni. Én is a milliók imahadjáratában, édesanyám mostantól még szorosabbra fogott rózsafüzérében bízom. Ne veszítsétek el bizalmatokat! Ha lesz egymillió imádkozó magyar, nem félek a jövőtől.”
Hát legyen egymillió imádkozó és cselekvő magyar, tegyünk együtt Isten nagyobb dicsőségére hazánkért, és kérjük az oltalmazó Szűz Máriát, hogy segítsen ebben nekünk!