Menyegzőt tartottak a galileai Kánában, amelyen Jézus anyja is ott volt. Jézust is meghívták a menyegzőre, tanítványaival együtt.
Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: „Nincs több boruk.” Jézus azt felelte: „Mit akarsz tőlem, asszony? Még nem jött el az én órám.” Erre anyja szólt a szolgáknak: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” Volt ott hat kőkorsó, a zsidóknál szokásos tisztálkodás céljára, mindegyik két-három mérős. Jézus szólt a szolgáknak: „Töltsétek meg a korsókat vízzel!” Meg is töltötték azokat színültig. Ekkor azt mondta nekik: „Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak.” Odavitték.
Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, nem tudta, honnan való. A szolgák azonban, akik a vizet merítették, tudták. A násznagy hívatta a vőlegényt, s szemére vetette: „Először mindenki a jó bort adja, s csak amikor már megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te meg mostanáig tartogattad a jó bort.”
Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, s tanítványai hittek benne.
Jn 2,1-11

A Szűz Mária oltár felett található freskó a Kánai menyegzőt ábrázolja. A képet Légrády Sándor - a híres magyar bélyegtervező - festette 1959-ben, majd Zoltán atya restaurálta 2005-ben. (Plébániánk Zoltán atyája, aki festőművész, többek között templomunk szentélyablakait is ő tervezte.)
Ha figyelmesen tanulmányozzuk a festményt, sok apró, gondolatébresztő részletet találunk. Ezek közül emelnék ki egyet.
"Te meg mostanáig tartogattad a jó bort." - fedte meg a násznagy a vőlegényt. Jézus bármit tesz, nem végez félmunkát. A mulatozó, már megittasodott násznépnek tulajdonképpen bármilyen lőre is megtette volna, de Jézus mégis kiváló minőséggel ajándékozta meg őket.
Vegyünk példát Jézusról és legyünk mi is igényesek magunkra! Bárhol vagyunk, bármit teszünk: tegyük azt úgy, mintha Jézusnak adnánk. Példamutató viselkedésünkkel tudjuk hitelesen megjeleníteni Istent embertársaink előtt. Erre bárhol, bármikor lehetőségünk van a krumplihámozástól a tanuláson vagy munkán át a gyermeknevelésig. Ha erre törekszünk, akkor minden napunkat Istennek tudjuk ajánlani és esténként nyugodt szívvel térhetünk aludni. Loyolai Szent Ignáccal együtt mondhatjuk:
"Aki mindent Isten nagyobb dicsőségére tesz, annak minden imádság."