Az Úr lelke nyugszik rajtam...
Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek,
és meggyógyítsam a megtört szívűeket.
Hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak,
és szabadságot a börtönök lakóinak.
(Iz 61,1)
Örvendjetek mindenkor! Szüntelenül imádkozzatok!
(1Tessz 5,16)
Amikor
Jézus első tanítványai írásba foglalták Mesterük tanítását, tömör és
kifejező címet kellett választaniuk könyvüknek. Választásuk az
„euangelion”, „evangélium” szóra esett, amely annyit jelent: „Jó hír”,
„Örömhír”. Természetes volt ez a választás, hiszen Jézus üzenetét már
akkor így nevezték, amikor tanítása még nem volt írásba foglalva.
Tulajdonképpen
az egész Szentírás, már az Ószövetség is, Örömhír. Hiszen az Ószövetség
nem tesz mást, mint meghirdeti a bűn rabságába esett ember számára a
szabadulást. A választott nép ujjongó éneket zeng, amikor kiszabadul az
egyiptomiak rabságából. Háladalt énekel akkor is, amikor Izajás próféta
meghirdeti a Babilóniából való megmenekvést, hazatérést is. A
szolgasorból való szabadulás kezdettől fogva a bűn rabigájának
lerázását is jelenti. – Az „Örömhír” szó először Izajás prófétánál
bukkan föl a Szentírásban. A próféta meghirdeti a Messiást, akit Isten
Lelke ken fel, hogy szabadulást hozzon az elnyomottaknak.
A mi
örömünk, a keresztények öröme mindig a Krisztustól kapott szabadulásból
és ennek továbbadásából fakad. Sohasem csupán pszichológia praktika, a
think positive (Gondolkodj pozitívan!) vigasztalása, amely nem hozhat
valódi és teljes megváltást. Jó lesz ezzel kapcsolatban Ferenc pápát
idézni:
Az evangélium öröme betölti azok szívét és egész életét,
akik találkoznak Jézussal.
Akik engedik, hogy üdvözítse őket,
azok megszabadulnak a bűntől, a szomorúságtól,
a belső ürességtől és az elszigetelődéstől.
Jézus Krisztussal mindig megszületik és újjászületik az öröm.
A mai világnak … nagy veszedelme az egyénközpontú szomorúság,
mely a kényelmes és kapzsi szívből,
a felszínes élvezetek beteges kereséséből,
az elszigetelt lelkiismeretből fakad.
Itt van a perc, hogy azt mondjuk Jézus Krisztusnak:
„Uram, hagytam rászedni magam,
ezerféleképpen menekültem szereteted elől,
de most újra itt vagyok,
hogy megújítsam szövetségemet veled.
Szükségem van rád.
Fogadj vissza újra, Uram,
fogadj ismét megváltó karjaidba.”
(Az Evangelii Gaudium apostoli buzdítás, 1– 3. pontjából)
|
