|
|
|
Adventi naptár 2014 - 17.nap - december 16.Dr. Györök Tibor: Advent 3. hete, kedd
|
Igen, akkor majd tiszta ajkat adok a népeknek,
hogy mindannyian segítségül hívhassák az Úr nevét,
és egy szívvel szolgáljanak neki. ...
Nem beszélnek hazugságot,
nem lelsz majd csalfa nyelvet a szájukban.
(Szof 3,9.13)
Egy embernek volt két fia.
Odament az elsőhöz és így szólt:
,,Fiam! Menj ki ma, dolgozz a szőlőben!''
Az így válaszolt: „Nincs kedvem”,
de később meggondolta magát és kiment.
Akkor odament a másikhoz is, és ugyanúgy szólt neki.
Az ezt felelte: „Igenis, Uram!” De nem ment ki.
(Mt 21,28–30)
Mennyit érnek a szavaim?
„Ha valaki nyelvével nem vétkezik, az tökéletes ember"
– mondja bölcsen Jakab apostol. Tapasztalatból mi is nagyon jól tudjuk,
mennyire nehéz uralni szavainkat. Még a csendhez szokott szerzetesből
lett Nagy Szent Gergely pápa is megvallotta, hogy amikor kíméletesség
okán belefolyik olyan társalgásba, amely nagyon is felületes és
világias, hamar ellankad figyelme, és örömét kezdi lelni abban, amihez
csak vonakodva csatlakozott.
Mi, akik nem vagyunk szerzetesek,
gyakran vagyunk társaságban, és sokat beszélgetünk, hogyan tudnánk
mégis fejlődni abban, hogy szavainkkal kevesebbet vétsünk?
Különös
folyamat zajlik le Jézus példabeszédében szereplő két fiú lelkében. A
második fiú felületes. Hozzászokott ahhoz, hogy sok mindent el lehet
intézni ígéretekkel, üres szavakkal; hiszen amit kérnek tőlünk, azt
gyakran nem hajtják be szigorúan rajtunk.
Az első fiú kétségtelenül
pimasz. Így szól ugyanis atyjához: „Nincs kedvem”. A lelkiismerete
azonban hamar megszólal. Ez azt mutatja, hogy ez a fiú párbeszédben
maradt Istennek a szívében szóló hangjával. Ha földi atyjának nem is
engedelmeskedett szívesen, mennyei Atyjának nem akart végleg nemet
mondani.
Márpedig igen fontos ez a belső párbeszéd azzal, aki a
szívünkben lakik. Jó szavak és helyes tettek csak csendből, belső
összeszedettségből fakadhatnak. Vannak szavak, amelyeket nem tudunk
magunktól kimondani. Veszekedő feleket összebékíteni, halálos beteget
megvigasztalni, gyermekszíveket megérinteni … ehhez kevés a mi emberi
okosságunk. Tiszta és bölcs ajkat csak az Úr adhat.
Akkor hát mit
tegyünk? Figyeljünk lelkiismeretünk irányítására: Mit tegyek, hogyan
szóljak? Minden kimondott igen, minden szeretetből megtett lépés
erősíti ezt a hangot. Ha pedig rend, összeszedettség lesz lelkünkben
(már amennyire ez világi társaságban lehetséges), akkor szavaink is
helyükön lesznek.
|
|
|
