|
|
|
Adventi naptár 2014 - 18.nap - december 17.Dr. Györök Tibor: Advent 3. hete, szerda
|
El nem vétetik a fejedelmi pálca Júdától,
sem a vezér botja az ő térdei közül,
míg el nem jön az, akié az,
akinek a népek engedelmeskednek.
Jézus Krisztus nemzetségtáblája,
aki Ábrahám fiának, Dávidnak volt a fia.
Ábrahám fia Izsák volt, …
Jákob fia pedig József, Mária férje.
Mária a Krisztusnak nevezett Jézus szülőanyja.
Korunkban
újra divat lett családfákat kutatni. A Szentírás is pontosan megadja
Jézus emberi származását: Júda házából, Dávid nemzetségéből való volt.
Máté evangélista nyilvánvalóan azért közli Jézus családfáját, hogy
bizonyítsa: a názáreti Tanító származását tekintve is beteljesítette a
prófétai jövendöléseket. Az evangelista ugyanakkor a Messiás
természetfölötti fogantatását is nyilvánvalóvá teszi azzal, hogy csupán
Máriát jelöli meg a természet rendje szerinti szülőnek. Krisztus igazi
természetét csak akkor ismerjük fel, ha hitünkkel ráébredünk: Ő öröktől
fogva az Atyától született, vele azonos módon osztozik az isteni
természetben.
Jézus, bár Isten Fia volt, nem szégyellte emberi
származását sem. Nem volt gyökértelen. Szívesen hivatkozott a hit
előtte élt nagy példaképeire. Elődei között olyan nagy nevek
szerepelnek, mint Ábrahám, a bölcs Salamon, az erőskezű Dávid király,
vagy vallásilag buzgó uralkodók: Ezékiás (Hiszkija) és Joziás (Jozija).
Igaz, azt is hozzátette: „Ámde Salamonnál nagyobb van itt!” (Mt
12,42)
Ne legyünk mi se gyökértelenek! Ismerjük meg családunk és
magyar népünk nagyjainak történetét, hogy gyökereinkre támaszkodva
felnőhessünk legnagyobb elődeink erényeihez!
A testinél azonban
sokkal fontosabb a lelki származásunk. A hit és a keresztség által az
Atya gyermekei és Jézus testvérei lettünk. Jézus családja a mi igazi
családi otthonunk, ez adja igazi identitásunk. Szent Pál gondolatával
élve: Minket is beoltottak a nemes olajfába, noha pogány származásunk
miatt a vad olajfához tartoztunk (vö. Róm 11,24). Az Eucharisztia által
Jézus vére kering az ereinkben. Becsüljük meg, hogy Isten szent népéhez
tartozhatunk!
Virágos kert vala kincs Pannónia,
Mely kertet üntüzé híven Szűz Mária.
Katolikus hitnek ő volt szép virága,
Behomályosodott örvendetes napja.
Tekints, István király, szomorú hazádra,
Fordítsd szëmeidet régi országodra.
Reménységünk vagyon benned Márijában,
Mint magyar hazánknak hív királynéjában.
Még éltedben minket ennek ajánlottál,
E szent koronával együtt feláldoztál.
|
|
|
