Ülj csak csendben, ne szólj hát!
Csak egyet tegyél: imádd!
Saját szóval, imával,
Őt dicsérve hálával.

...és az Isten rád talál,
mikor magad maradtál.
Nem akarsz már semmit sem,
de Ő mégis megismer.

Átkarol, majd megölel,
lélekben meg fölemel.
Érzed újra a hitet,
a reményt, szeretetet.

Mit kapsz tőle nem tudod,
de azt érzed jó dolog.
Ajándékát elteszed,
kibontani nem mered.

Nem vártál te semmit sem,
üres voltál teljesen.
Mégis kaptál kincseket:
örök valót, kedveset.

Nem érted még mire jó,
egyszer rájössz: hű de jó!
Akkor érted igazán:
Isten terve csoda ám!

Fenn a hegyen van egy ház,
körülötte erdő áll.
Óriási, sudár fák,
mindegyikben Isten vár.

Lacz Szabolcs