A
családokkal foglalkozva fontos feladatunk, hogy világosan és
egyértelműen felmutassuk az igazságot, éspedig a teljes igazságot,
kiemelve értelmét, értékét és szépségét; majd a szentségre
összpontosítva fáradozzunk a példaértékű keresztények képzésén, a
szilárd lelkiségű családok kialakításán, hogy egységes és élő egyházi
közösségek alakulhassanak, olyan mozgalmak és csoportok, amelyek minden
plébánián elkötelezett munkát végeznek. "A szentség valódi
pedagógiájára van szükség: a keresztség révén valóban Isten
szentségének leszünk részesei – amennyiben Krisztusba épülünk és az ő
Lelkében veszünk lakást általa – nem elégedhetünk meg a középszerű
élettel, mely minimalista erkölcsöt és felületes vallásosságot követ."
(NMI 31)
Azokról azonban, akik részben, vagy egészen kudarcot vallottak, sem a
társadalom, sem az Egyház nem mondhat le. A házasság örömhíre nekik is
adhat új erőt, iránymutatást, adhat életüknek új célokat, és értelmet.
Isten szeretete irántuk sem szűnik meg, kegyelmét nem zárja el előlük.
Rájuk is számít, meg kell találniuk a feladatot, amit Isten nekik
szánt. "Szükséges az irgalomra összpontosító lelkipásztori munka is,
Jézus nyomdokain járva, aki Isten Szentjeként is a bűnösök barátja
volt. Párbeszéd és együttműködés a cél, a szépnek és a jónak a
felismerése, bárhol is bukkannak ezek fel, valamint a jónak és az
igaznak a pozitív felkínálása minél inkább elkerülve az ellenkező
értelmű alapállások elítélését. Ide tartozik az ember teljes értelemben
vett fejlődésének támogatása: az emberi jogok, a család, a jól
rendezett társadalom védelme, amelynek eszköze a lelkiismeretek
megszólítása egy szabad és nyilvános vitában; a részvétel és a
részleges közösség konkrét formáinak kidolgozása (nem gyakorló
keresztények, másként gondolkodó katolikusok, újraházasodott elváltak,
élettársi kapcsolatban élők, más felekezethez tartozó keresztények, más
vallások hívei, nem hívők); végül az egyházmegyei és plébániai
lelkipásztori tervezésben a változatos képzési programok megjelenítése,
igazodva az emberek igényeihez és készségéhez, elkerülendő részint azt,
hogy elviselhetetlen terheket rakjunk rájuk, részint azt a kísértést,
hogy mindenkinek csak ugyanazt a minimumot nyújtsuk." (E. Antonelli
előadásából, Róma, 2010. November 25)
A keresztény család a hit továbbadásának elsőrendű útja volt mindig és
ma is hatalmas lehetőségeket hordoz az evangelizáció terén. Saját
otthonában evangelizálhat a kölcsönös szeretettel, az imádsággal, Isten
Igéjének meghallgatásával, a családi katekézissel, egymás kölcsönös
támogatásával. Környezetében pedig evangelizálhat azoknak a
kapcsolatoknak a révén, amelyeket a szomszédsággal, a rokonokkal, a
barátokkal, a munkahelyi kollégákkal, az iskolával, a sport és a
szabadidő terén szerzett társakkal tart fenn. Evangelizálhat a
plébánián is, ha rendszeresen részt vesz a vasárnapi szentmisén,
közreműködik a gyermekek hittanoktatásában, részt vesz a családos
találkozókon, a nehéz sorsú családokat segíti, közreműködik a
jegyeseknek a házasságra való felkészítésben, vagy a szülők
felkészítésében, amikor gyermeküket meg kívánják kereszteltetni. A
keresztény család a társadalmat is evangelizálja azzal, hogy erősíti a
társadalmi erényeket, segíti a rászorulókat, csatlakozik a családos
egyesületekhez, így is segítve a családok és jogaik számára kedvezőbb
kultúra és politika kialakítását (vö. FC 44).
|
