Nemcsak mások hibáztatását, de önmagad okolását is el kell kerülnöd. Hajlamos vagy magadat hibáztatni azok miatt a nehézségek miatt, amelyeket a kapcsolataidban tapasztalsz. Az önvád azonban nem az alázatosság egyik formája, hanem önmagad elutasításáé, amikor is megtagadod saját jóságod és szépséged.
Ha egy barátság nem virágzik, egy szó nem talál meghallgatásra, egy szeretettel teli megnyilvánulást nem értékelnek, ne okold érte magad, hiszen a vád nem igaz, sőt még bántó is. Minden alkalommal, amikor leértékeled önmagad, másokat eszményítesz. Azokkal szeretnél lenni, akiket jobbnak, erősebbnek, okosabbnak és tehetségesebbnek hiszel önmagadnál. Így érzelmileg függőségbe kerülsz, s másokat olyan helyzetbe hozol, hogy vissza kelljen húzódniuk tőled; mivel úgy érzik, nem tudnak megfelelni elvárásaidnak. Ettől csak még inkább okolod magad, s az önbecsülés és a nincstelenség veszélyes spiráljába csúszol. Kerüld el önmagad megtagadásának minden formáját. Ismerd el korlátaidat, ugyanakkor valld magadénak egyedi tehetségedet, s ezáltal élj egyenlőként az egyenlők között. Így megszabadulsz rögeszmés és birtokló szükségleteidtől, és képes leszel igaz szeretetet és barátságot nyújtani és elfogadni.