|
|
|
Nagyböjti gondolatok 2013 - február 16.
XVI. Benedek pápa: A szeretet mint a hitben való élet
|
|
Az egész keresztény élet nem más, mint válaszadás Isten szeretetére. Az
első válasz éppen a hit: ahogyan teljes rácsodálkozással és hálával
befogadunk egy rendkívüli, isteni kezdeményezést, mely megelőz és
buzdít minket. A hit „igenlő” válasza az Úrral való barátság csodálatos
történetének kezdetét jelenti, amely megtölti létünket és teljes
értelmet ad neki. Isten azonban nem elégszik meg azzal, hogy befogadjuk
ingyenes szeretetét. Ő nemcsak szeret minket, hanem magához is akar
vonzani és olyan mélyen átformálni, hogy Szent Pállal együtt azt
mondhassuk: már nem én élek, hanem Krisztus él bennem (vö. Gal 2,20).
Amikor teret engedünk Isten szeretetének, hasonlóvá válunk hozzá,
részesei leszünk magának a szeretetének. A szeretetére való megnyílás
azt jelenti, hogy hagyjuk, hogy Ő éljen bennünk és vezessen minket,
hogy Vele és Benne szeressünk, és úgy szeressünk, mint Ő. Hitünk csak
így válik valóban tevékennyé a szeretetben (vö. Gal 5,6), és Ő így fog bennünk maradni (vö. 1Jn 4,12).
A hit azt jelenti, hogy megismerjük az igazságot és ragaszkodunk hozzá (vö. 1Tim 2,4); a szeretet pedig azt, hogy az igazságban „járunk” (vö. Ef 4,15). A hit által belépünk az Úrral való barátságba; a szeretet révén pedig éljük és tápláljuk ezt a barátságot (vö. Jn 15,14 köv.). A hit által tudjuk befogadni az Úr és Mester parancsolatát; a szeretet pedig megadja a boldogságot, ha gyakorlatra váltjuk (vö. Jn 13,13-17). A hitben Isten gyermekeiként születtünk (vö. Jn 1,12 köv.); a Szentlélek gyümölcseként pedig a szeretet segít, hogy konkrétan kitartóak maradjunk az istengyermekségben (vö. Gal 5,22).
A hit által fel tudjuk ismerni azokat az ajándékokat, amelyeket a jó és
nagylelkű Isten ránk bíz; a szeretet pedig gyümölcsözteti ezeket (vö. Mt 25,14-30).
Mint Istennek minden ajándéka, így a hit és a szeretet is ugyanannak az egyetlen Szentléleknek a működéséhez vezetnek vissza (vö. 1Kor 13), ahhoz a Lélekhez, mely bennünk azt kiáltja „Abba! Atya! (Gal 4,6), és aki azt mondatja velünk: „Jézus az Úr!” (1Kor 12,3) és „Marana tha!”, „Jöjj el, Uram” (1Kor 16,22; Jel 22,20).
A hit, amely ajándék és válasz, úgy ismerteti meg velünk Krisztus
igazságát, mint a megtestesült és megfeszített Szeretetet, mint teljes
és tökéletesen ragaszkodást az Atya akaratához és mint a felebarát
iránti végtelen isteni irgalmat; a hit belevési szívünkbe és elménkbe
azt a szilárd meggyőződést, hogy ez a Szeretet az egyetlen valóság,
amely győz a rossz és a halál felett. A hit arra hív minket, hogy a
remény erényével tekintsünk a jövőre, és bizalommal várjuk, hogy
Krisztus szeretetének győzelme eljusson a beteljesedésére. A szeretet
(karitász) maga léptet be minket Isten szeretetébe, amely Krisztusban
mutatkozott meg; e szeretet által tudunk személyesen és egész létünkkel
csatlakozni ahhoz az önajándékozáshoz, ahogyan Jézus teljesen és
fenntartások nélkül az Atyának és embertársainak adta önmagát.
Kiárasztva bennünk a szeretetet, a Szentlélek részesít bennünket Jézus
sajátos odaadottságában: az Atya iránti fiúi és minden ember iránti
testvéri odaadásában.
E két erény között fennálló kapcsolat hasonlít az Egyház két alapvető
szentsége közötti kapcsolatra: a keresztség és az eucharisztia
kapcsolatára. A keresztség (sacramentum fidei) megelőzi az eucharisztiát (sacramentum caritatis),
azonban arra irányul, amely a keresztény út teljességét jelenti. Ehhez
hasonlóan a hit megelőzi a szeretetet, de csak akkor bizonyul igazinak,
ha a szeretet koronázza meg. Minden a hit alázatos befogadásából indul
ki („tudjuk, hogy Isten szeret bennünket”), de mindennek a szeretet
igazságára kell eljutnia („tudni szeretni Istent és a felebarátot”),
amely örökké megmarad mint valamennyi erény beteljesedése (vö. 1Kor 13,13).
Kedves testvérek! Ebben a nagyböjti időszakban, amikor a kereszt és a
feltámadás eseményének ünnepére készülünk, amelyben Isten szeretete
megváltotta a világot és bevilágította a történelmet, azt kívánom
mindnyájatoknak, hogy éljétek át ezt az értékes időszakot, élesszétek
fel hiteteket Jézus Krisztusban, hogy belépjetek szeretetáramába,
amellyel szereti az Atyát és minden testvérét, akikkel találkozunk
életünk során. Ezért imádkozom Istenhez, és kérem mindnyájatokra
külön-külön és minden közösségre az Úr áldását.
|
|
|
