|
|
|
Nagyböjti gondolatok 2013 - február 19.
Kosinszky Béla: Krisztus húsvéti misztériumát előkészítő szent negyven nap
|
|
Mindenekelőtt
szeretnék magyarázatot adni a cím megválasztására. Nem lenne egyszerűbb
a húsvétot előkészítő nagyböjtről beszélni? Kétségtelenül egyszerűbb
lenne, de úgy érzem, mégis valami fontos veszne így el. A latint követő
olasz szavak: Quaresima és Pasqua sokkal kifejezőbbek. A szent negyven
nap (Quaresima) és az Úr átvonulása („pászkája”) a Bibliában mindig
Istenre irányítják figyelmünket. Előkészületünk és ünneplésünk
középpontjában ugyanis Jézus Krisztus, nem pedig a böjtölő, vagy nem
böjtölő ember áll.
Meglehetősen furcsa, zavarba ejtő dolog egy külföldinek magyarázni, mit
jelentenek a kereszténység legnagyobb ünnepéhez kapcsolódó magyar
kifejezések: nagyböjt és húsvét. Mintha számunkra Krisztus húsvéti
misztériuma az étkezés és az attól való megtartóztatás szintjén
mozogna. Tisztában vagyok azzal is, hogy egyes értelmezések szerint a
magyar húsvét szó nem a húshoz való visszatérésből származik,
mindazonáltal az emberek többségében óhatatlanul ezt idézi fel.
A szent negyven nap különösképpen is a megtérés ideje. Bár már elmúlt
hamvazószerda, most sem késő a megtérés útjára lépni. Az Istenhez való
megtérés ugyanis mindennapos feladatunk. De miről is van szó? Talán nem
árt újraolvasni, mit ír erről a II. Vatikáni Zsinat, mely annak idején
nagy újdonságot jelentett, de – úgy tűnik – több mint 40 év nem volt
elegendő a változások teljes körű megvalósulásához. Álljon itt tehát a
Sacrosanctum Concilium, a liturgiáról szóló konstitúció két idevágó
pontja:
„A szent
negyven nap:
109. A nagyböjt kettős természetét – tudniillik, hogy (1) a
keresztségre való emlékezés vagy előkészület és (2) a bűnbánat által a
többet imádkozó és Isten igéjét figyelmesebben hallgató híveket
előkészíti a húsvéti misztérium ünneplésére – mind a liturgiában, mind
a liturgikus katekézisben meg kell mutatni. Ezért:
a) a nagyböjti liturgia keresztségi elemeit bőségesebben kell
fölhasználni; és ha szükséges, egyeseket a régi hagyományból újra
vissza kell állítani;
b) ugyanezt kell mondanunk a bűnbánati elemekről is. Ami a katekézist
illeti, a bűn közösségi következményeivel együtt jól be kell vésni a
hívők lelkébe a bűnbánatnak azt a sajátosságát, hogy a bűnt azért
bánja, mert Isten megbántása az; nem szabad figyelmen kívül hagyni az
Egyház szerepét sem a bűnbánattartásban, és sürgetni kell az imádságot
a bűnösökért.
A bűnbánat
gyakorlatai:
110. A nagyböjti bűnbánat ne csak belső
és egyéni, hanem külső és közösségi is legyen. Hagyományos gyakorlatait
úgy kell átalakítani, hogy megfeleljenek korunk követelményeinek, a
különböző vidékek lehetőségeinek és a hívők életkörülményeinek. Ezeket
a gyakorlatokat ajánlják a hívők figyelmébe a 22. pontban megnevezett
hatóságok.
Nagypénteken, az Úr szenvedésének és halálának napján azonban
maradjon meg változatlanul mindenütt a szent húsvéti böjt, sőt ahol ez
alkalmasnak látszik, ki kell terjeszteni nagyszombatra is, hogy így
emelkedett és fogékony lélekkel érkezzenek el a hívők a föltámadás
vasárnapjának örömeihez.” (A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai, SZIT
20072)
A zsinat tehát kiemeli keresztségünk titkának elmélyítését és a
bűnbánatot, különösen annak közösségi formáit. Ennek része az Isten
szavára való fokozott odafigyelés és az imádság. Az Anyaszentegyház
gondoskodása révén a szentmisében minden nap válogatott olvasmányokat
kapunk a belső megújuláshoz. A nagyböjti idő azonban nem önmagáért van,
hanem elválaszthatatlanul összefügg a húsvéti misztériummal, Krisztus
halál feletti győzelmével. A hagyományos fegyverek: ima, böjt,
alamizsna; az irgalmasság testi és lelki cselekedetei eszközök és nem
végső cél a szent negyven nap folyamán. Használjuk hát ezeket az
eszközöket (a zsinat kifejezetten ajánlja a nagyszombati böjtöt), és
így lépjünk be mi is abba az isteni valóságba, amit a zsidók a
rabszolgaságból való kiszabadításként éltek meg.
Az első vasárnapi evangéliumból (Lk 4,1-13) vett „puszta” képe jól
jellemzi ezt a készületi időszakot. A magány, a kiszolgáltatottság és
az önmagunkkal való szembesülés helye. Ugyanakkor a pusztában,
különösen délen, éjszaka csodálatos közelségbe kerülnek a csillagok.
Szinte kézzel foghatóvá válik a menny világa. Az ember késztetést kap a
végső dolgokról való elgondolkodásra.
|
|
|
