|
|
|
Nagyböjti gondolatok 2013 - március 19.
Böjte Csaba: A családi élet szépségei
|
|
Szeretem magam elé képzelni, kiszínezni ennek a názáreti életnek
egy-egy mozzanatát, egy-egy jelenetét. Szeretem elképzelni, hogy a
Világmindenség Ura odaáll az édesanyja elé, és azt mondja: "Anyu,
kiengedsz a fiúkkal egyet focizni?" Amikor először elgondolkoztam ezen,
egészen mellbevert, hogy a Világmindenség Ura eljött azért, hogy
"ipiapacs, ki vagy ütve!" játékot játsszon, hogy kergetőzzön az emberek
fiaival. És így van. Mielőtt Jézus egyetlen csodát tett volna, egyetlen
nagy beszédet tartott volna, játszott az emberek fiaival. Olyan jó
elképzelni, hogy szalad a kis Jézus elöl, utána a többi gyerek: "Meg
vagy fogva, kis Jézus, bújjunk el, most te vagy a hunyó!" Ez mind olyan
szép!
Szeretem
magam elé képzelni, hogy a Szűzanya a mindennapi munkáját befejezve
kihajol a kisablakon, és szól Jézusnak, hogy menjen és szóljon az
atyjának, hogy jöjjön vacsorázni. Jézus odafut, és segít az apukájának
elrakodni a szerszámokat. Leülnek a názáreti kis házban. Milyen
egyszerű lehetett!
Úgy vélik, hogy a keresztesek megtalálták a Szent Család házát, melynek
maradványait elhozták Olaszországba, Lorettóba. Úgy tartják, hogy a
názáreti Szent Család háza egy kis barlang és előtte egy szobácska
volt. Nem tudjuk pontosan, de úgy gondolom, hogy biztos van benne
valamennyi igazság, hisz szél fúvatlan nem indul, és egyházilag
dokumentált tény, így valószínű, hogy a názáreti házból vannak ott
elemek.
De nem ez a lényeg, hanem az, hogy lélekben mi is próbáljunk odaülni a
Szent Család mellé az asztalkához. Egy durva faragott asztal, mely
Szent József keze munkáját dicséri. Az asztalon néhány agyagtányér,
párolog benne a lencsefőzelék, megfogják egymás kezét, hálát adnak a
Mindenhatónak a mindennapiért. Nekiülnek szerényen elkölteni a
vacsorát. Milyen egyszerű! Ott nincs se mobiltelefon, se tévé, se
légkondicionáló. Én mégis úgy gondolom, hogy ezek az emberek végtelenül
boldogok voltak ott. Jó volt nekik együtt lenni.
Azt is szeretem magam elé képzelni, hogy kiültek a kispadra a ház elé,
fölöttük ragyogtak a csillagok. A kis Jézus odabújt Máriához, és József
elkezd egy csodálatos szép ószövetségi zsoltárt, énekelnek. Jó lehetett
nekik ott. Egyszerű és szép.
Szeretem elképzelni, hogy Jézus egy kicsit nőtt, és az apukájával
együtt dolgozik, fűrészelnek. A fűrész egyik végét fogja az Isten, a
másikat az ember. Talán bölcsőt készítenek vagy asztalt, vagy talán
koporsót, nem tudom... Olyan jó látni azt, hogy Isten együtt dolgozik
az emberrel! Egy család.
Ha belegondolunk, Jézus Krisztus a hagyomány szerint harminc évig ezt a
názáreti csendes életet élte. Abban az időben 28-29 év volt az
átlagéletkor. Nagyon fiatalon haltak meg az emberek. Tehát Jézus egy
egész emberöltőt egyszerű emberként élt le. Nem csinált semmi rendkívülit. A szentírás szerint az emberek azt mondják: "Nemde ez
Mária és József fia, hát nem itt éltek közöttünk a rokonaikkal?" Tehát
ha Jézus valami rendkívüli dolgot tett volna mint kisgyerek vagy
fiatal, akkor egész biztosan mondták volna, hogy "Ez már gyerekkorában
is annyi furcsaságot beszélt, nem is csoda, hogy most ide jutott." De
azt mondják, hogy Jézus olyan volt, mint mi, mint a többiek, élte a
hétköznapi életet, és most hirtelen elkezd csodákat tenni. Csodálkoznak
rajta. Harminc év názáreti csendes élet. Ez alatt a harminc év alatt a
mi hétköznapi, egyszerű életünket Jézus Krisztus megszentelte.
Olyan
érdekes, hogy a gonosz lélek felviszi Jézust egy templom tetejére és
mondja: "Dobd le magad, az angyalok úgyis a tenyerükön hordoznak, te
leszel a nagy sztár, mindenki hanyatt esik, hogy milyen ügyes vagy,
hogy ilyen sereget senki nem tud csinálni!" Jézus azt mondja: "Távozz
tőlem, sátán!" Tehát a feltűnő, a fényes, a csillogó dolgokat, a
"tűzijátékokat" kerüli. Nem hiányzik neki, hogy ilyen extra dolgokkal
szórakoztassa a közönséget. A hétköznapi emberek életét éli.
Jó elképzelni a huszonéves Jézust, ahogy a názáreti barátaival munka
után leülnek és beszélgetnek: meghallgatja az emberek gondját-baját,
figyel. Nem kapkodja el a választ, még nem érkezett el az ő órája.
Milyen jó lenne, ha meglenne bennünk ez a végtelen türelem!
Názáreti csendes élet. Megvan-e a szívünkben a vágy ezek iránt a dolgok
iránt? Az ember sokszor nézi a televíziót és egyébről se szól, mint
gazdasági válságról, hogy milyen nagy a probléma, nincsen pénz, hogy
így, hogy úgy, hogy amúgy. Erről eszembe jut egy vicc: A székely bácsi
hazafelé menet a sötétben nekimegy a villanypóznának és elkezdi körbe
tapogatni. Megy körbe az oszlop körül, és egyszer csak felsikolt: "Jaj,
istenem, be vagyok falazva!" Kicsit ilyen ez a gazdasági válság:
tényleg van egy akadály, de azon kívül még annyi irányba mehetünk,
annyi szép dolog van körülöttünk, amit a Jóisten felkínál!
Milyen szép és csodálatos a családi élet! Milyen jó élni itt,
Magyarországon a názáreti csendes életet! A Szűzanya és Szent József
által kitaposott út mindannyiunk előtt nyitva áll. Hiszem, hogy azt,
ami az embert igazán emberré teszi, a gazdasági válság igazán nem
érinti. Az, hogy leüljél a feleségeddel és elbeszélgessél, elsétáljál
valamerre, azt a gazdasági válság nem érinti. Ahhoz nem kell EU-s
finanszírozás... Az, hogy a szomszédból a barátaidat áthívd, és egy
pohár sör mellett egyet römizzetek, kártyázzatok, egy jót
beszélgessetek, ahhoz sem kell nagy befektetés. Ahogy ahhoz sem, hogy a
gyermekedet kézen fogd és elmenj vele virágot szedni és madárfüttyöt
hallgatni az erdőbe.
|
|
|
