Hőség tikkasztja. Keresztje teher.
Útközben néha pihennie kell.
Kedves kis ház kínál pihenést neki.
Súlyos keresztjét ott leteheti.
S ahogy továbbindulna, mit vesz észre?
Tekintete ráesik egy fűrészre.
"Olyan súlyos keresztet cípelek.
Jobb, ha belőle lefűrészelek"
- mondja magában.
" De jó, hogy megtettem!
Sokkal könnyebb!"
- sóhajt elégedetten.

Siet tovább. Mindjárt elfogy az út,
s eléri a ragyogó gyöngykaput.
Ó, már csak egy patak választja el!
Jön-megy a partján, hídra mégse lel.
De hirtelen eszébe jut keresztje:

A túlsó partra most híd lehetne.
Jaj nem ér át! Hiába próbálgatja:
hiányzik a lefűrészelt darabja.
"Mit tettem?! - kiált kétségbeesetten.
"Most a cél közelében kell elvesznem,
mert keresztemet nehéznek találtam!"
S ott áll a parton keserű önvádban.