|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2009. DECEMBER
|
|
Ó, ÁLDOTT ÖRÖK VÁROS
Immár
harmadszor juthattam el oda, ahol a két apostolfejedelem felejthetetlen
módon megjelenítette Jézust. Hiszen a fórumokon, a Kolosszeumban, a
házakban és az utcán hirdették örök szép tanítását. A Via Appián
ontották vérüket Jézusért, amint Ő a kereszten vérzett értük.
Nem lehetet nem észrevenni a nagy Római Birodalmat, hiszen gladiátori
öltözetben, szenátori tógában a műemlékek mellett jelenítik meg a nagy
múltat az arra hivatottak. Szinte vér csordul ki szívemből Nero
kertjében, ahol véltem hallani a sok ezer keresztre feszítettnek és
karóba húzottnak jajkiabálásait és könyörgő imáit: Pro Cristo, pro
Cristo! Mindent Jézus Krisztusért vállalunk.
Lenyűgözve álltam a Szent Péter téren, amikor a szentatya megjelent
papamobilján. Mosolyogva osztotta az áldást. Megremegtem. Magát Jézust
láttam benne. Mosolyából Jézus szeretete sugárzott felém. És a
bizonyosság: Nem szabad félni! Ő meggyőzte a világot. Itt él köztünk!
Velünk marad a világ végéig.
Hitemben megerősödve szálltam le a repülőgépről az ősi magyar ugarra.
Jézusom! Mindent megteszek, hogy segítsek Neked újra boldoggá tenni
Édesanyád vergődő országát.
Lajos
atya
|
|
|
