|
|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2016. PÜNKÖSD
|
|
"Egy csodás délután a szent keresztben"
Pár
héttel ezelőtt a templomban kihelyezett újságosból (Szent Kereszti
Üzenetek) értesültem, hogy a cursillósok lelki napot tartanak Kövesdy
Zsolt atya vezetésével. Már régóta tervezgettem, hogy egy lelki
gyakorlatra elmegyek, de mindig valami közbejött (gondolom sokaknak ez
ismerős).
Idén májusban leszünk 20 éves házasok a férjemmel.
Két gyermekkel is megajándékozott az Úr minket.
A kamaszkori villódzások, nehézségek bizony most engem is kicsit
lemerítettek, így még erősebb vágyat éreztem, hogy részt vegyek ezen a
lelki napon. Délután 2-től volt hirdetve a program. Pont ebédidő volt,
de sebaj, majd valami finomat készítek, és én meg repülök a Szent
Keresztbe. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ha olyan helyre
szeretnék eljutni, ahol Jézussal találkozhatok, pl. dicsőítő nap vagy
lelki szeminárium, rögtön jönnek az ellenerők, nehogy eljussak (de
erről más testvérek is beszámoltak már).
"Jöj, Szentlélek Úristen"- imádkoztam magamban. -"Segíts, hogy valamit
mégis tudjak készíteni ebédre"- mert a vásárlásból hazatért fáradt
párom közölte -"Pont az egyik alapanyagot nem hoztam." Végül minden
elrendeződött. Egy kis keresztet rajzoltam a férjem homlokára
megköszönve, hogy elenged, és indultam is, hogy időben odaérjek.
Meglepetésemre alig voltak a templomban. Leültem az
egyik padba, s hálát adtam- " Uram, köszönöm, hogy itt lehetek!" Egy
aranyos néni - mint később kiderült, egy csoportba osztottak be minket
- mondta, hogy üljünk egymás mellé. Aztán odasúgta: -"Lehet, hogy
elmarad az egész?" Az előttünk ülő testvér bíztatóan hátrafordult.
-"Nem marad el, biztosan meg lesz tartva! Már itt van Zsolt atya is."-
és kedvesen ránk mosolyogott. Aztán Lajos atya köszöntött bennünket
meleg szeretettel. Majd közös ima után csoportokat alkotván elkezdődött
a lelki délután. Egy gyors bemutatkozás kapcsán mindenki elmondta
honnan jött és mit vár ettől a naptól. Majd Zsolt atya elmélkedése
következett. A hit volt az alaptéma. Zsolt atya nagyon szépen
végigvette, hogy mennyire fontos lenne pláne a nagyböjti időben az
imára való ráhangolódás. Ahhoz hogy Jézusra tudjunk figyelni, a vele
való beszélgetéshez el kellene csendesedni. A szív csendjében szólít
meg minket Jézus, és kapunk üzeneteket. Persze a mai rohanó világban
annyi inger és hatás ér minket. Így nagyon nagy elhatározás és
önfegyelem kell, ahhoz hogy vissza tudjuk utasítani azokat a dolgokat,
amik eltérítenének ettől a hívástól (amit a mai világ kínál). Nekünk
árral szemben kell evezni. Istennél azonban semmi sem lehetetlen!
Olyanok vagyunk, mint a hajó, ami a kikötőben horgonyoz. A matrózok
nehezen tudják a nyílt tengerre kormányozni. Ám ezután a tengeren
könnyen irányíthatják, ahová csak akarják. Így van ez a lélekkel is, ha
a bűnhöz és a teremtményekhez ragaszkodik. Ilyenkor nagy
erőfeszítésekkel lehet csak kimozdítani állapotából. El kell oldozni a
kötelékeket, amik tartják: Erős cselekedetekkel kell próbálnunk a
lelket befelé fordítani távolabb és távolabb kormányozni a lelket saját
kikötőjéből.
Aztán tanúságtevés következett: Egy négy gyermekes
édesanya, Kata gondolatait hallgattunk. Elmondta, hogy igazából nem is
akarta elvállalni ezt a felkérést, mert nem szeret idegenek előtt
beszélni. Aztán egy belső sugallatra mégis elvállalta. Nagyon szépen
írta le élete örömeit és küzdelmeit, hogyan hívta és szólította meg az
Úr egészen kislányként. Ahogy hallgattam a tanúságtevését, azt
vettem észre, hogy potyognak a könnyeim. Nagyon közel éreztem magamat
Katához, mint édesanya, sorstárs és megerősítést kaptam, hogy érdemes
kitartani Jézus mellett.
A végen gitáros testvérünk Csomó (becenevén) egy
dicsőítő dalt játszott nekünk, és mi boldogan énekeltünk vele. Csomó a
mi csoportunkban mesélt az életéről. Ő drogdílerként próbált megélni,
de hála Istennek, Székely János püspök atya által elvégezte a
cursillót. Most börtönmissziót végez többedmagával, iskolákba járnak es
figyelmeztetik a fiatalokat, hogy mennyire veszélyes a kábítószer
használata. Elmondta, hogy mikor megtért, több testvér is imádkozott
érte. Nagyon megérintette az Úr. Tele volt a szíve örömmel, mert Jézus
azt üzente neki: -"Csomó, én így szeretlek téged, ahogy vagy!" Az
imahelységben, ahol térdeltek, azt erezte, hogy valaki átöleli. Nagy
meglepetésére hátranézett, és nem látott senkit, mivel maga Jézus
Krisztus ölelte át.
Kis szünet után csoportbeszélgetésre került sor,
majd újabb tanúságtevés. Carlos, néger édesapa mesélte el, hogyan
érintette meg a Cursillo-lelkiség, és aztán, hogy gyógyult és épült a
kapcsolata gyermekeivel. Szívbemarkoló volt, amiket hallottunk, és
megint csak folytak a könnyeim. Carlos is zsebkendőt húzott elő, es
sírt beszéde közben. Leírhatatlanul szép volt az egész. Ami engem
megragadott, hogy Carlos is arra próbálta felhívni a figyelmünket, hogy
milyen fontos az ima. A kitartó ima még akkor is, ha jönnek a
támadások. Mert tudjuk, ezek próbák az életünkben, és a sátán mindent
bevet, hogy minket megakadályozzon ebben. Ezt én is sokszor
megtapasztaltam. Carlos most nagyon boldog édesapa, mert ő is megérezte
Isten irgalmas szeretetét, és átadta az életet a mennyei atyának.
Peregtek a percek, es azt vettük észre, hogy Zsolt
atya az oltáriszentséget helyezi ki. Megköszöntük ezt a csodás délutánt
Jézusnak. Ki hangosan, ki magában. Majd a 6-os szentmisével zárult a
délután.
Drága testvérek! Buzdítani szeretnélek titeket, hogy merjünk Jézus
nyomába lépni. Mint ahogy a tanítványok tették, mindent otthagyva
követték Jézust. "Ne legyünk lekvárok!" Ahogy a mi kedves Lajos atyánk
mondja. Föl hát, Testvérek! És így egymást segítvén megtapasztalhatjuk
Isten gyógyító szeretetét.
Kosinsky Ildikó
|
|
|
