Bemutatkozás Ügyintézés Miserend Hirdetések
FRISS HÍREK, LELKI ÉLET, PROGRAMOK
 KÖZÖSSÉGEK
 GONDOLATOK, IMÁK, ELMÉLKEDÉSEK
 SZENT KERESZTI ÜZENETEK
 ADOMÁNYOK - ADÓ 1%
 URNATEMETŐ
Budapest Külső-Ferencvárosi Szent Kereszt Plébánia
Pesti-Déli Espereskerület
1091 Budapest, Üllői út 145.
Telefon: (06 1) 378-03-56
Fax: (06 1) 378-03-56
E-mail: info@szentkeresztplebania.hu

   SZENT KERESZTI ÜZENETEK

2016. SZEPTEMBER

Mahimai Raj Anthony

Mahimai Raj Anthony vagyon. Az emberek általában Mahinak szólítanak, mert ezt egyszerű kimondani. Az anyanyelvemen, tamilul a Mahimai, hindiül és szanszkritul pedig a Mahima dicsőséget jelent. A Raj azt jelenti, hogy király. Vagyis az egész nevem jelentése: a dicsőség királya. Ezt a nevet kaptam a keresztségben. 1975. április 16-án születtem Tamil Nadu Thevaram Sindalai Chrerry nevű településén, India déli részén. Katolikus szülők gyermekeként egy kb. 4000 lakosú katolikus településen születtem. Édesapám Anthony, édesanyám pedig Amala Pushpam. Szüleim nem voltak magasan iskolázottak, de hatalmas szeretettel fordultak felénk, gyermekeik felé. Van egy bátyám, Arul Sekar, neki üzlete van. Van egy ikertestvérem, Guna Sekar, aki egy biztosítótársaságnál dolgozik. És van egy öcsém, aki nyugalmazott katona, 17 évig szolgálta az országot. Minden testvérem megnősült, gyerekeik vannak. 2003. augusztus 13-án, még pappá szentelésem előtt elvesztettem édesanyámat. Csak fizikai valójában veszítettem el, ugyanis nap mint nap érzem, hogy mellettem van, és támogatást nyújt mindennapi nehézségeim során.
Édesanyám volt az, aki felkeltette az érdeklődésemet az imádság és az egyházi feladatok iránt. Nagyon szerette volna, ha pap lesz belőlem. Gyerekkoromban gyakran mondogatta nekem: “Pap vagy, Mahi, viselkedj rendesen!” Édesanyámat nagyon megérintették azok a papszentelések, amelyek évente voltak a falunkban. Nagyon vágyott arra, hogy egy napon engem is papként lásson. Néha úgy tettem, mintha pap lennék, és épp miséznék. A tanítás után, otthon fehér lapokat a kezemben tartva a mise imádságait mondtam, ahogyan ezt a papok is teszik. Édesanyám később is bátorított engem és ikertestvéremet is, hogy szolgáljunk az Istennek.
Az iskola elvégzése után a plébánosunk sokunkat elvitt különböző rendekhez. A testvérem egy másik rendhez került, és hat év után úgy érezte, hogy Isten nem a papi szolgálatra hívja. Én az egyik egyházmegyében voltam, de én is gyakran éreztem azt, hogy ez az élet nagyon sok áldozatot követel. Nagyon nehéz volt.
1998-ban ikertestvéremmel mindketten hazamentünk, hogy megmondjuk a szüleinknek, hogy nem megyünk vissza a szemináriumba. A testvérem bátran édesanyánk elé állt és megmondta, hogy nem szeretne visszamenni a szemináriumba. Édesanyám nagyon szomorú volt. Könnybe lábadt a szeme. Látva könnyeit nem mertem megmondani neki a döntésem. Azt hazudtam neki, hogy csak egy lelkigyakorlatra jöttem haza. Hitt nekem, nagy reményeket fűzött hozzám. Folyamatosan imádkozott értem. Elmentem egy lelkigyakorlatra, majd visszatértem a szemináriumba, hogy folytassam a tanulmányaimat, majd 2006. május 18-án pappá szenteltek a falumban, de édesanyám testben már nem lehetett velem. A szentelésemen édesapám magas lázzal ült a bal oldalamon, a jobbomon, édesanyám helyén pedig egy üres széket hagytunk. Édesanyám volt az, aki nagyon szeretett volna engem papként látni, de csak a mennyből tehette ezt meg.
Az egyházmegyémben, a közép-indiai Jhabuában, szolgáltam 5 éven át, azt követően jöttem Magyarországra misszióba. Sokan kérdezték tőlem, hogy miért épp Magyarországot választottam. Nem én választottam Magyarországot, hanem kaptam ezt a küldetést. 2008-ban ugyanis a püspököm, Devprasad Ganawa Európába látogatott, és útja során találkozott Erdő Péter bíboros úrral. A bíboros meghívta a püspökömet, és azt kérte tőle, hogy küldjön papot a budapesti egyházmegyébe. A püspököm elfogadta ezt az ajánlatot, és miután hazaérkezett, megkérdezte tőlem, hogy nem lenne-e kedvem missziós tapasztalatot szerezni Magyarországon. Beleegyeztem, és 2011. március 27-én, édesanyám születésnapján Magyarországra érkeztem.
Másfél évig Szemeretelepen voltam, ezalatt az idő alatt szinte csak magyarul tanultam. A következő év augusztus elsejétől a Pestszenterzsébeti Plébániára kerültem 4 évre. És most, 2016. augusztus 2-tól itt vagyok az Ecseri úton, a Szentkereszt Plébánián.
Bárhová is kerültem, mindig boldog voltam. A magyar emberek jók és kedvesek. Nap mint nap megtapasztalom a szeretetüket. Többen úgy tekintenek rám, mint családtagjukra. Minden elképzelhető módon gondoskodnak rólam és imádkoznak értem. Isten áldását kérem rájuk, és mindenkire, akihez Isten engem szolgálni küld. Hálás vagyok Istennek, a Szűzanyának, a budapesti egyházmegye bíborosának, és a püspökömnek hogy lehetőséget kaptam arra, hogy ebben a csodálatosan szép országban szolgáljak. Boldog vagyok, hogy egy olyan nemzetet szolgálhattam, amelyet Szűz Mária oltalmába ajánlottak.
Csupán azt szeretném, hogy az életem mindig Isten szándékának megfelelően alakuljon, és nagyon rászorulok a hívek imádságára, hogy mindig teljesíteni tudjam Isten szándékát az életemben.
Mahi

 

BEMUTATKOZÁS | ÜGYINTÉZÉS | HITOKTATÁSHIRDETÉSEK
Imádunk téged Krisztus és áldunk téged, mert Szent Kereszted által megváltottad a világot! SZENT KERESZT PLÉBÁNIA