Tizenharmadik jelenés: 1858. március 2. (kedd)

A jelenlevők száma már 1560-ra rúgott. Bernadett a következő kérést hallotta: "Mondd meg a papoknak, hogy építsenek ide egy kápolnát. Azt szeretném, hogy az emberek körmenetben jöjjenek ide…" Peyramale atya olyan szigorúan fogadta Bernadettet, hogy a kislánynak ijedtségében csak a körmenet jutott eszébe, a kápolna nem. Ijedten ment este vissza, hogy közölje az üzenet kiegészítését. A plébános azt felelte, hogy előbb kérdezze meg a Hölgy nevét.

Tizennegyedik jelenés: 1858. március 3. (szerda)

Kora reggel 3-4000 körül volt a barlangot körülvevő sokaság száma, de nem történt semmi. Délután Bernadett visszatért és 100 ember jelenlétében látta a jelenést. A plébános nevében megkérdezte a Hölgy nevét, de az csak mosolygott, és nem adott választ. Bernadett elment a plébánoshoz, aki szerint a képzelete játszott vele, de ismételten azt kérte, hogy kérdezze meg a Hölgy nevét.

Tizenötödik jelenés: 1858. március 4. (csütörtök)

Ezen a napon volt a Lourdes-i nagypiac, a jelenés 3. napján említett tizenöt jelenés utolsó napja. Sok ember jött Lourdes-ba, a barlangnál 20.000 ember volt jelen. A pireneusi kis városka rendőrségét, akik erősitést kaptak a szomszéd falvakból, teljesen lefoglalta a tömeg kordában tartása. Bernadett háromnegyed órát töltött elragadtatásban a barlangnál. Ismét beszámoló volt a plébánosnál. A Hölgy csak mosolygott, amikor Bernadett a neve után érdeklődött. De még mindig kérte, hogy építsenek kápolnát arra a helyre. Peyramale ismét sürgette Bernadettet, hogy kérdezze meg a Hölgy nevét.

Ezután húsz napig tartó szünet következett a jelenésekben, amely alatt Bernadett nem ment ki a barlanghoz. Nem érezte azt az ellenállhatatlan erőt, amely hívná. Egy rég várt megszakítás ez számára, amely alatt kipihenhette magát, iskolába járt és készült elsőáldozására.

Tizenhatodik jelenés: 1858. március 25. (csütörtök)

Gyümolcsoltó Boldogasszony. Bernadett három hét alatt egyszer sem volt a barlangnál. A március 24-ről 25-re virradó éjszaka megint azt a megmagyarázhatatlan késztetést érezte, hogy a massabielle-i barlanghoz menjen. Reggel 5 óra volt, amikor néhány családtag kíséretében elindult. Már 40-50 ember várakozott ott, többek között a rendőrfelügyelő is. Bernadett rögtön meglátta a Hölgyet, aki mosolygott. Bernadett egy órán át elragadtatásban volt. Háromszor megkérdezte a Hölgy nevét, aki továbbra is csak mosolygott. Bernadett összeszedte minden bátorságát, és negyedszerre is feltette a kérdést, amelyre most választ kapott:
"Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás."
Ezzel Szűz Mária megerősítette az 1854. december 8-án IX.Piusz pápa által kihirdetett hittételt: Ő "a napba öltözött Asszony; a teljesen tiszta".
Szűz Mária már Párizsban, a Rue de Bac-on lezajlott jelenésében kihirdette Szeplőtelen Fogantatását. Akkor ezt az imádságot tanította meg a nővérnek: "Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik Hozzád menekülünk!" A csodás érmet először “Mária Szeplőtelen Fogantatása” érmének is nevezték. Bernadett nem értette mindezt, még azután sem, hogy beszélt a plébánossal. Csak délután Estrade úrral folytatott beszélgetése alatt kezdte megérteni, hogy a Hölgy csak a Szent Szűz lehetett.

Ezután ismét szüneteltek a jelenések.