|
|
DR.
KERÉNYI LAJOS: JÉZUS ÉL ÉS GYŐZ
|
Aggódó, örömtelen kor ez. Rengeteg a teher az
emberek, a családok, az emberiség és magyar
testvéreink vállán. Sokan összeroskadnak
anyagilag. Mások kétségbeesnek. Látom a
kórházakban: igen sok az öngyilkos. Egyre
növekszik az alkohol- és drogfogyasztók
száma. Nehéz élethelyzetekben nem látnak
kiutat. Igen sokan értelmükben bomlanak meg.
Tömegével találkozom depressziósokkal. A
rettegőknek, a széttört személyiségeknek, a
kényszerképzeteseknek se szeri, se száma.
Az egyház advent harmadik vasárnapján mégis
belekiáltja a világba: Örüljetek,
bízzatok, nincs veszve semmi! Izajásnak Krisztus
előtt 700 körül, nekünk pedig most ad
küldetést az Úr: "Vigyetek
örömhírt a szegényeknek,
gyógyítsátok a megtört szívűeket,
szabadítsátok meg a fogságban lévőket!..."
De kérdezzük: miért? Mi az alapja, hogy
örüljünk? Az alapja az a hatalmas és erős
történelmi Személy, aki már itt van, de
mindig, minden újabb nemzedéknek újra megjelenik,
mintegy bemutatkozik. Hiszen velünk marad a világ
végezetéig! Hol találjuk meg, hogy
örülhessünk, és biztonságot
érezhessünk?
Egy középkori legenda elbeszéli, hogy a
kételkedő, istenkereső ember hall a
Megváltóról. Kérdezgeti: hol van, hol
találhatja meg. Az égi hang eligazítja: a
város főterén, a szegények, a betegek és a
hajléktalanok között ül. Emberünk odamegy,
de nem pillantja meg a várva vártat. Újra
érdeklődik. Ekkor a következő eligazítást
kapja: Bizony ott van Ő. Arról lehet felismerni, hogy ugyan neki
is van ezer sebe, de míg a többiek saját sebeiket
gondozzák, kötözgetik, Ő csak a többiek sebeivel
törődik mindenkinek egyenként segít.
A megfáradt világba ott, akkor kétezer éve
végre jött egy ember, János volt a neve. Benne volt
lendület, hitelesség. Nem pénzért, nem
kényszerből beszélt a bűnbánatról.
|
|
|
