Krisztus követése azonban arra is kötelez, hogy utánozzuk Őt a jó pásztori szolgálatban. Édesanyák, édesapák, nevelők, lelkipásztorok és minden keresztény arra kap meghívást, hogy oltalmazó szeretettel az igazság legelőjére vezessék a rájuk bízottakat. Ha ezt elmulasztják, olyan sebeket kaphatnak gyermekeik, amelyek egész életüket megronthatják. Nem véletlen, hogy a pásztortalan emberek közül kerülnek ki a bűnözők, a társadalom elesettjei. Mivel jelenlegi világunkban megszaparodtak a béresek és megfogyatkoztak a jó pásztorok, riasztó jelenségek figyelmeztetnek az egyént és a társadalmat fenyegető veszedelmekre.
Antione de Saint-Exupery kis hercege gondozó szeretetébe fogad egy rózsát. Mikor azonban megpillant egy virágzó rózsakertet, egyszerre boldogtalannak hiszi magát. Eddig azt hitte, hogy az ő rózsájának nincsen párja. Most ott volt előtte ötezer rózsa, szakasztott olyan, mint egyetlene a kertben. Lefeküdt a fűbe és sírni kezdett. A róka azonban megvigasztalja: a te rózsád többet ér ezer más rózsánál, mivel ezt ajándékoztad meg szereteteddel. A kis herceg e felismerés nyomán így szól a rózsákhoz: Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az igazság az, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire búrát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat. Mert őt hallottam panaszkodni, meg dicsekedni, sőt, néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám... A róka még ehhez hozzáteszi: Az idő, amit a rózsádra vesztegettél, azt teszi olyan fontossá a rózsádat... Az emberek elfelejtették ezt az igazságot. Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért... (A kis herceg 79.o.)