Bevezető:
A legszebb emberi mozdulatok egyike a nemes magvak elvetése. Még ennél is jelentősebb az igehirdető, a tanító tevékenység, amely által nemes eszmék magvait hintjük el az emberi lelkek barázdáiban. Ebben a megtiszteltetésben részesülnek az evangélium hirdetői, akik Jézus megbízásából végzik szolgálatukat. Kitüntetés a hívők számára is, befogadni és kalásszá érlelni az isteni igék magvait. Jézus szavai szerint boldogok, akik az Isten igéjét hallgatják. Az igehirdetők és a hallgatók ezáltal lesznek egymásnak testvérei, boldog fogyasztói az isteni ige kenyerének.

Elmélkedés.

Gyakran idézett szeretet-himnuszában Szent Pál apostol úgy emlegeti a türelem erényét, mint az igazi szeretet megnyilatkozását. Ha napjainkban magunkba nézünk vagy szemlét tartunk a minket környékező világban, sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a türelem is hiánycikknek számít. Sokszor türelmetlenek vagyunk magunkhoz, családunkhoz, munkatársainkhoz és hadd ne soroljam tovább a türelmünket nélkülözők szomorú körmenetét. Sokat beszélünk a toleranciáról, a türelem fontosságáról, de szép szavainkat nem követik a náluk sokkal fontosabb tettek. Ebből származik aztán sok-sok baj egyéni és társadalmi életünkben.
   Mindez tesrmészetesen nem valami újkori jelenség. Jézus is találkozott az emberi életnek azzal a hívatlan és kellemetlen útitársával, amit türelmetlenségnek hívunk. Ő, mint az élet egészének nagy ismerője nem csodálkozott ezen, mert Isten megengedte, hogy a gonoszság a világ végéig eljátsza konkolyhintő munkáját. Az apostolok abban reménykedtek, hogy messiási küldetése során isteni hatalmával megszünteti a Gonosz jelenlétét és minden rosszat száműz megváltott világunkból. Tudjuk, nem így történt. Jézus nyíltan kijelentette: a földi élet a türelem, az irgalom időszaka, az ítélet, a konkoly gyökeres kiirtása csak a világ végén következik be. Nem emberi erő, hanem Isten valósítja meg a szeretet végső diadalmát. Ezért nem vállalkozhatunk arra, hogy a földi élet búzatengeréből erőszakos módon minden konkolyt kitépjünk.