Rendelkezzünk választási intelligenciával! Aki, akik nem egyszer nem állták meg a helyüket, akik mély gödörbe vitték embertársaikat, a családokat, a nemzetet, azok már levizsgáztak. Az Isten nélküli, szabadelvű, nagyhangú csodák ötven-hatvan éve már hányszor nekifutottak, hogy majd ők rendet teremtenek... Hát nem sikerült nekik. Sőt... Minden hatalom, idő, pénz, rendelkezésükre állt, és íme, mindig rosszabb a helyzet. És nagy hangon még mindig kábítják, mossák az agyakat. Új program..., majd mi. Hát legyen már eszünk!
Kedves magyarok! Ne legyünk olyanok, mint Karinthy Frigyes megrázó novellájának tömege, amely Jézus helyett Barabást, a gyilkost választotta és szavazta meg. Ő aztán újra gyilkolt, lopott, nőket gyalázott.
Jézus nagyszombaton újra maga köré gyűjtötte a tömeget és felülvizsgálatot kért. Pilátus ismét megkérdezte, kit engedjen szabadon, Jézust vagy Barabást? Jézus hiába intett, hogy a szabadságot, a békét, az Istent válasszák, ők mégis újra Barabást kiáltottak. És az egészben a legiszonyúbb az volt, hogy az emberek egyenként Jézus nevét mondták - de mint tömeg, együtt csak a gyilkos Barabás nevét tudták kiáltani.
Ó, intelligencia humana!
Ady Endre mélyen pesszimistának tűnő, de valamiképp optimista versével zárom soraimat: A magyar Ugaron.

Elvadult tájon gázolok:
Ős buja földön dudva, muhar.
Ezt a vad mezőt ismerem,
Ez a magyar Ugar.

Lehajlok a szent humusig:
e szűzi földön valami rág.
Hej, égig-nyúló giz-gazok,
Hát nincsen itt virág?

Vad indák gyűrűznek körül,
Míg a föld alvó lelkét lesem,
Régmúlt virágok illata
Bódít szerelmesen.

Csönd van. A dudva, a muhar,
A gaz lehúz, altat, befed
S egy kacagó szél suhan el
A nagy Ugar felett.