- Előbb azért csak folytasd.
- Bocsásd meg a bűneinket, mint ahogy mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
- Mi van a szomszédoddal?
- Na látod, sejtettem. Tudtam, hogy ezzel fogsz jönni! De hát ő hazugságokat mondott rólam, és mások az én családomról beszélnek. És még a pénzt sem adta meg, amivel tartozik. Megesküdtem, hogy ezt visszafizetem.
- Akkor mit jelent a te imádságod?
- Ezt nem gondolom komolyan.
- Legalább őszinte vagy. De szépnek találod azt, hogy másokra haragszol?
- Nem, de talán akkor jobban leszek, ha a bosszúm betelt. Azt fogja legalább kívánni, hogy sohase legyen a közelünkben.
- Számodra ez nem lesz jobb, hanem rosszabb. A bosszú ugyanis nem tesz boldoggá. Gondold meg, mennyire boldogtalan vagy most. De én mindent megváltoztathatok.
- Meg tudnád tenni? De hogyan?
- Bocsáss meg a szomszédodnak, és én neked is megbocsátok. Neki is le kell rendeznie a gyűlöletét és a bűneit. De te szabad leszel, és a szívedben békesség lesz.
- Óh, igazad van. Neked mindig igazad van. És fontosabb, hogy rendben legyen a Veled való kapcsolatom, mint a bosszúvágyam a szomszédommal szemben.
- De… (szünet) … (sóhaj) … Na jó. Megbocsátok neki. Segíts neki, hogy megtalálja a helyes utat, Uram. Ha most így arra gondolok, nyomorúságosan érezheti magát, mint mindenki, aki állandóan rosszat tesz más embereknek. Kérlek, mutasd meg neki valamilyen módon a helyes utat.
- Na látod! És így talán nem sokkal jobb? És hogy vagy most?
- Na ja, egész jól. Olyan jó érzésem van. Azt hiszem, ha ma este lefekszem, ez lesz az első alkalom, amikor nem leszek olyan rettenetesen túlfeszítve, mint eddig. Talán még jobban is fogok aludni.
- Még nem fejezted be az imádságodat.
- Igen, igazad van. És ne vígy minket kísértésbe, szabadíts meg a gonosztól.