- Jó, akkor ezt is megteszem. De kerülj minden olyan dolgot, ami kísértésbe vihet.
- Mire gondolsz?
- Ne kapcsold be a TV-t, mielőtt át nem gondolod, mit akarsz megnézni. Gondold át, hogyan osztod be az idődet, milyen barátnőkkel és barátokkal barátkozol, és miről beszélgettek. Gondolkozz el azon, mi a számodra becses és értékes az életedben. Mindenekelőtt arra kérlek, ne csak szükség idején fordulj hozzám.
- Az utolsó mondatot nem értettem.
- De hát ezt olyan sokszor megteszed! Valahogy belekerülsz a nehézségekbe vagy egy rossz helyzetbe, és akkor hozzám szaladsz, és ezt mondod: Uram, kérlek, segíts ki ebből, soha többé nem csinálok ilyet. Emlékszel ezekre?
- Igen, Uram. Szégyellem magam, sajnálom.
- Mindig megőriztelek. De te megtartottad az ígéreteidet?
- Nem, legtöbb esetben nem. Eddig mindig azt hittem, meg tudom tenni azt, amit akarok, ha a “Miatyánk”-ot elmondom. Például ezt a mai beszélgetést Veled nem terveztem.
- És hogyan folytatódik az ima?
- Tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség, mindörökké. Ámen.
- Tudod, milyen dicsőség lehetne? Minek örülnék igazán?
- Nem, de szívesen megtudnám. Örömet szeretnék szerezni Neked. Egyre inkább kezdem érteni, milyen dicsőség lenne, ha valóban követnélek.
- Ezzel már a kérdésedet meg is válaszoltad.
- Valóban?
- Igen, a dicsőség azt jelenti számomra, hogy a hozzád hasonló emberek valóban szeretnek. Örülnék, ha látnák, hogy a kapcsolatunk feléled. Miután egyes bűneiddel végeztünk, és ezek már nem zavarnak bennünket, csodálkozni fogsz, hogy mit tehetünk közösen.
- Uram, engedd meg, hogy megláthassam, mit tudunk együtt belőlem kihozni!
- Majd meglátod, ezt át fogod élni!